1903-ban vehette át első Nobel-díját, akkor férjével, Pierre-el közösen utazott a híres eseményre. Másodszorra már kifejezetten kérték őt, szerelmi botránya miatt ne jelenjen meg a rendezvényen.
Önmagában hírértékkel bírt az első elismerése, hiszen nőként először vehetett át ekkora jutalmat. Sajnos röviddel ezután tragédia történt, ugyanis férjét Párizsban elütötte egy lovas kocsi, a férfi pedig a helyszínen életét vesztette.
Az özvegy tudós ezután sem adta fel munkáját, sőt, eredményesen folytatta kutatásait. A sikerek nem maradtak el, 1911-ben a polónium és a rádium felfedezéséért ismét kiérdemelte a díjat.
A Svéd Királyi Akadémia ezúttal is őt emelte ki, viszont emiatt nehéz döntési helyzetbe kerültek. A fiatalos asszony ugyanis szerelmes lett, mégpedig egy nála 5 évvel fiatalabb nős emberbe.Hamar lebuktak, a Paul Langevinnel való kapcsolatuk pedig azonnal a sajtó középpontjába került, így a Nobel-díj bizottsága megkérte, ne jelenjen meg az ünnepségen. Ahogy írták, a kor “erkölcsi normáira való tekintettel” jobbnak látják ha otthon marad.
A tudósasszony akkor már nemzetközileg is elismert személy volt, így kikérhette kollégái véleményét is. Természetesen mindenki mellette állt, még Albert Einstein is erőltette, személyesen vegye át a megérdemelt kitüntetést.
Marie Curie végül megjelent a díjátadón, ahol szerencsére botrányok és hangos vélemények nélkül, zökkenőmentesen lezajlott az esemény.
Később Franciaországban alapította meg a Rádium Intézetet, mely több híres tudósnak, felfedezőnek adott otthont és lehetőséget. A sors fintora, hogy a Curie házaspár Iréne nevű lányának gyermeke, a nagymama néhai szeretője unokájával, az ifjú Langevinnel házasodott össze.
