Élete
Munkássága
Otto Wallach német kémikus 1910-ben kémiai Nobel-díjat kapott az aliciklusos vegyületekkel kapcsolatos munkájáért.
1867-ben kezdett kémiát tanulni a göttingeni egyetemen, ahol ekkor Friedrich Wöhler volt a szerves kémia vezetője. Egy szemeszter után a berlini egyetemen August Wilhelm von Hofmann mellett Wallach a Göttingeni Egyetemen szerzett doktori fokozatot 1869-ben, és professzorként dolgozott a Bonni Egyetemen (1870–89) és a Göttingeni Egyetemen (1889–1915). 1912-ben Davy-éremmel tüntették ki.
Friedrich Kekulével Bonnban végzett munkája során elkezdte az illóolajokban jelenlévő terpének szisztematikus elemzését. Eddig csak néhányat izoláltak tiszta formában, és a szerkezeti információ is kevés volt. Az olvadáspont-összehasonlítás és a keverékek mérése volt az egyik módszer az azonos anyagok igazolására. Ehhez a módszerhez a többnyire folyékony terpéneket kellett kristályos vegyületekké alakítani. Lépésenkénti származékképzéssel, különösen a terpének egy részében jelenlévő kettős kötés hozzáadásával elérte a kristályos vegyületek előállítását. A ciklikus telítetlen terpének átrendeződési reakcióinak vizsgálata lehetővé tette egy ismeretlen terpén szerkezetének meghatározását a terpén ismert szerkezetére történő átrendeződés követésével. Ezekkel a fő módszerekkel megnyitotta az utat a terpének szisztematikus kutatása felé.
Ő nevezte el a terpént és pinént és ő vizsgálta szisztematikusan elsőként a pinént.
Könyvet írt a terpének kémiájáról „Terpene und Campher” (1909) címmel.
Otto Wallach ismert a Wallach-bomlásról, a Leuckart-Wallach reakcióról (amit Rudolf Leuckarttal együtt fejlesztett ki) és a Wallach-átrendeződéséről.
1931. február 26-án halt meg, Göttingenben temették el.
