Első ránézésre nem gondolnánk, hogy a római Pantheon 43 méter átmérőjű kupolája a világ egyik legnagyobb és legősibb vastagbeton mennyezete is. Pedig pontos dátumot is tudtak mondani.
Időszámításunk előtt 27-ben építették a rómaiak, ugyanis a Vezúv oldalán talált tufa megörlése után sikerült előállítaniuk olyan anyagot, amely máig megőrizte tartósságát. A helyes összetevők és a felhasználási mód már létezett, de sokáig nem voltak képesek ipari mennyiségű betont előállítani.
A technika fejlődése jól mutatja, hogy az 1800-as években már előtérbe került, akkor használták ezt a fajta megoldást az építészetben. A britek már akkoriban megalkottak betonból egy masszív kikötői dokkot, a valódi áttörést viszont 1820-ban érték el.
Egy neves brit Kőműves nevéhez köthető, Joseph Aspdin volt az, aki szabadalmaztatta és pontosan meghatározta a finom cement gyártását és összetételét. Nem is a nevéhez, a településhez kötötték a felkapott anyagot, így született meg a portlandi portlandcement.
Közel egy évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a vasbeton is elterjedjen, ami újabb világot nyitott a nagyobb épületek megvalósításában. Így már képesek voltak olyan építményeket is létrehozni, amelyek több, mint hárommillió köbméternyi betonból készültek. Ilyen például a Hoover gát.
