Számos vizsgálatot végeztek ezzel kapcsolatban, de leginkább Duncan MacDoughall neve emelhető ki ezen a területen.

Ő az, aki már a 20. század elején is végzett méréseket ezzel kapcsolatban, és meg volt győződve az igazáról, hogy 21 gramm a lélek súlya. A megfelelő eszközökkel végzett vizsgálatok során kapott eredmények viszont nem ezt mutatták.

Egy legyengült tüdőbajos férfivel indult mindez, aki egy mérlegre átalakított ágyon feküdt az utolsó napjaiban. A kísérlet egyszerű volt, figyelemmel követte a test súlyát a halál beállta utáni pillanatokban. Mivel az eszköz 5 grammos pontossággal szolgált, még a verejtékezés mértéke is feljegyezhető volt.

A kísérlet során 4 ember halálát is tanulmányozták ily módon, majd megállapította a 21 grammos értéket, melyhez a lélek súlyát kapcsolta.

Ezzel az volt a probléma, hogy kijelentése ellenére szinte minden esetben más érték került a lapra, kifejezetten eltérő eredményeket mérve. Volt olyan, aki nehezebbé is vált halála után, így az orvosok érvénytelenítették a megállapítását.

MacDougall ennek ellenére sem adta fel, állatkísérletekkel próbálta bizonyítani állítását. A feljegyzések szerint 15 kutyán is elvégezte a kísérletet, de ott sem tapasztalt kézzelfogható, bizonyítható eredményeket. A négylábúakat ezután lelketlen élőlényeknek nevezte.