Élete
Munkássága
Hevesy György magyar kémikus volt. 1943-ban kémiai Nobel-díjat kapott „az izotópok nyomjelzőként történő alkalmazásáért a kémiai folyamatok vizsgálatában”.
Hevesy kémiát, matematikát és fizikát tanult Budapesten, Berlinben és Freiburgban. 1908-ban doktorált Georg Franz Julius Meyernél a Freiburgi Egyetemen. 1911-ben Ernest Rutherforddal volt Manchesterben, ahol megismerkedett Niels Bohrral, aki életre szóló barátja lett. Ott különösen a radioaktív bomlási sorozatokkal foglalkozott, illetve azon kérdéssel, hogy mely elemek és izotópok milyen eredeti elemekből származnak ezekben a bomlási sorozatokban, amelyek fáradságos kémiai vizsgálatokat igényeltek. Ez idő alatt a Fajans-Soddy-féle eltolódási tételek felfedezésében is szerepet vállalt. 1912-ben a bécsi Radium Intézetben ismerkedett meg Friedrich Adolf Paneth-szel, akivel összebarátkozott, majd továbbutazott Budapestre.
1913-ban habilitált Budapesten. Habilitációján Rutherford új elképzeléseit mutatta be az atommagok felépítésével kapcsolatban, bár Budapesten is működött rádiumlaboratórium, Julius von Weszelsky vezetésével, de vele keveset érintkezett, és többnyire Paneth-szel dolgozott Bécsben. Hevesy egyik kutatási fókusza akkoriban a rádium D kémiai izolálása volt (így hívták akkoriban az urán-rádium sorozatban előforduló 210-es ólom izotópot), ami végül lehetetlennek bizonyult. Hevesy azonban arra a következtetésre jutott, hogy a rádium D felhasználható ólom nyomkövetőként, a nyomjelző módszerének kezdete, amelyet 1913-ban publikáltak Panethnél. Később, 1913-ban visszatért Manchesterbe, ahol a kémiailag elválaszthatatlan elemek és izotópok diffúziós szétválasztásával foglalkozott. Putnoky Lászlóval együtt dolgozott, többek között az urán diffúzióján.
Sokat utazott és mozgott Anglia és közép-európai kutatóközpontok között (Budapest, Bécs, Hollandia, Németország), Angliában is tartózkodott Henry Moseley mellett Oxfordban röntgenkrisztallográfiát tanulni és Londonban. Ekkor még magyarországi karrierre törekedett, ahol az első világháború nagy részét és a háború utáni első éveket töltötte, és kutatólaboratóriumot hozott létre a Budapesti Tudományegyetem III. Vegyi Intézetében, melynek vezetője Gustav Buchböck fizikai kémikus, aki Hevesy barátja volt. Bár az I. világháborúban a hadseregben szolgált, folytathatta kutatásait. Kevés kapcsolata volt Weszelsky meglévő radioaktivitási laboratóriumával.
1919-ben Budapesten egyetemi docens, 1919-ben pedig a II. Fizikai Intézet rendes tanára és vezetője. A buchböcki 3. vegyipari intézettel megromlott a kapcsolata, bár jó viszonyban maradt Buchböckkel, és elsősorban az állatorvosi iskolában kísérletezett, amelynek kémiai tanszékét barátja, Groh Gyula vezette. Egyik tanítványa volt akkoriban Rona Erzsebet, aki Zechmeister Lászlóval dolgozott együtt. 1920-ban elvesztette professzori állását és tanári engedélyét, és elfogadta Niels Bohr Koppenhágába küldött ajánlatát. 1922-ben Koppenhágában Dirk Costerrel együtt felfedezte a hafnium elemet. A radiokémia egyik megalapítója, és Paneth-szel együtt a nyomjelző módszer feltalálója, amellyel a kémiai elemeket analitikusan jellemzik radioaktív izotópjaik hozzáadásával. Analitikai eljárásként bevezette a neutronaktivációs analízist is.
1926 és 1934 között a freiburgi Albert Ludwig Egyetem professzora volt. A nemzetiszocialisták hatalomra kerülése után Koppenhágába, majd 1943-ban Stockholmba menekült. Hevesy 1961-ig Stockholmban dolgozott, és a sugárbiológia fiziológiai és klinikai kérdései felé fordult.
George de Hevesy 80 éves korában halt meg Freiburg im Breisgauban, és ott temették el a littenweileri Bergäcker temetőben. 2000 áprilisában áthelyezték szülővárosába, Budapestre a Fiumei Úti Sírkertbe.
