Angliában manapság is népszerű uralkodónak számít I. György (1660–1727), aki első német származású királyként 1714-ben, trónra lépésének idején karácsony előtt elrendelte, hogy az ünnepre való tekintettel készítsenek számára pudingot.
Intézkedése azért váltott ki nagy örömöt a nép körében, mert 67 évvel korábban, Oliver Cromwell lordprotektor a parlamenten keresztül betiltotta a karácsony megünneplését. Az I. Károly kivégzéséért is felelős hadvezér a puritánok vezetőjeként úgy gondolta, hogy Istennek nem tetszik fényűző módon megünnepelni Krisztus születését. A törvény, ami a királyság visszaállításáig, 1660-ig érvényben maradt, tiltotta és büntette a karácsonyi énekeket, díszként használni a magyalt és a borostyánt, valamint hagyományos ünnepi ételeket készíteni. Így a XVII. század elején I. György rendelete hatalmas örömöt váltott ki alattvalóiból, mert így megint alkalom nyílt ünnepelni a karácsonyt a sok díszes kellékével – a pudinggal együtt.
A december 25-én fogyasztandó karácsonyi pudingról még Charles Dickens is megemlékezik Karácsonyi ének című művében:
A puding története egyébként jóval régebbi: egyebek mellett fennmaradt a római katolikus egyház dekrétuma, amely szerint „a pudingot a Szentháromság ünnepe utáni 25. vasárnap kell készíteni, 13 összetevőből kell állnia, amelyek Krisztust és a 12 apostolt jelképezik, és minden családtagnak meg kell kevernie keletről nyugat felé a napkeleti bölcsek utazásának tiszteletére”.