A pudingkirály jót tett népével

Angliában manapság is népszerű uralkodónak számít I. György (1660–1727), aki első német származású királyként 1714-ben, trónra lépésének idején karácsony előtt elrendelte, hogy az ünnepre való tekintettel készítsenek számára pudingot.

Intézkedése azért váltott ki nagy örömöt a nép körében, mert 67 évvel korábban, Oliver Cromwell lordprotektor a parlamenten keresztül betiltotta a karácsony megünneplését. Az I. Károly kivégzéséért is felelős hadvezér a puritánok vezetőjeként úgy gondolta, hogy Istennek nem tetszik fényűző módon megünnepelni Krisztus születését. A törvény, ami a királyság visszaállításáig, 1660-ig érvényben maradt, tiltotta és büntette a karácsonyi énekeket, díszként használni a magyalt és a borostyánt, valamint hagyományos ünnepi ételeket készíteni. Így a XVII. század elején I. György rendelete hatalmas örömöt váltott ki alattvalóiból, mert így megint alkalom nyílt ünnepelni a karácsonyt a sok díszes kellékével – a pudinggal együtt.

A december 25-én fogyasztandó karácsonyi pudingról még Charles Dickens is megemlékezik Karácsonyi ének című művében:

Most Cratchit mama kiment a konyhába és mialatt Belinda leszedte az asztalt és tiszta tányért tett mindenki elé, óriási lámpalázzal nyitotta ki a sütőt, hogy kivegye a puddingos-fazekat. Vajon átfőtt-e eléggé, vajon kijön-e simán és egy darabban a formából? Nem esik-e majd össze? Egy pillanatra az is eszébe ötlött, hogy hátha valaki belopódzott a konyhaajtón, mialatt a család a libasültnek szentelte minden figyelmét és elemelte az egész fazekat. De nem! A fazék ott lapult a sütő mélyén! Amint a fedelét megmozdította, bódító gőzfelhő tört elő. Egy mozdulat és a pudding már egész fenségességében ott reszketett a tálon. A hófehér gőzölgő kendő olyan illatot árasztott mint amilyen nagymosáskor van. Na és a pudding maga! Az úgy illatozott, hogy le sem lehet írni! Egy pillanat és Cratchit mama fülig pirulva az örömtől, kezében a puddingos tállal, belépett a szobába. A brandy kék lánggal égett a pompásan és szilárdan álló puddingtorony körül, amelynek tetejébe karácsonyi gyertyát tűztek.
Soha ilyen puddingot! Bobi szent meggyőződéssel erősítgette, hogy ez a legjobb pudding, amit anya házasságuk ideje alatt készített. Cratchit mama elfogódottan mentegetődzött, mondván, hogy túl kicsinek találja a puddingot ekkora család részére. Úgy látszik, elvétette a mértéket. Mindnyájan hevesen mondtak ellent és csakugyan, amint kiosztották a pompás, gőzölgő, édes, meleg ételt, jókora adag jutott mindenkinek.

(Ford. H. László Éva)

A puding története egyébként jóval régebbi: egyebek mellett fennmaradt a római katolikus egyház dekrétuma, amely szerint „a pudingot a Szentháromság ünnepe utáni 25. vasárnap kell készíteni, 13 összetevőből kell állnia, amelyek Krisztust és a 12 apostolt jelképezik, és minden családtagnak meg kell kevernie keletről nyugat felé a napkeleti bölcsek utazásának tiszteletére”.