Élete
Munkássága
Carl Peter Henrik Dam dán fiziológus, biokémikus volt. 1943-ban Edward Adelbert Doisy-al megosztva fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapott „a K-vitamin és kémiai szerkezetének felfedezéséért”.
Dam 1920-ban szerzett vegyész diplomát a Koppenhágai Politechnikai Intézetben, majd a Koppenhágai Királyi Állatorvosi és Mezőgazdasági Egyetemre került asszisztensnek és kémiaoktatónak, 1923-ban pedig a Koppenhágai Egyetem Biokémiai és Élettani Tanszékének Élettani Laboratóriumában asszisztensnek és biokémiai előadónak. 1925-ben Grazban mikrokémiát tanult Fritz Preglnél, majd 1928-ban adjunktus, 1929-ben pedig egyetemi docens a Koppenhágai Egyetem Biokémiai Intézetében. 1934-ben szerzett Ph.D fokozatot biokémiából a szterinek biológiai jelentőségéről szóló disszertációjával.
1932–1933-ban Dam Freiburg im Breisgauba ment Rudolph Schönheimerhez, hogy folytassa a szteroidok metabolizmusával kapcsolatos munkáját, 1935-ben pedig Paul Karrerhez Zürichbe.
Az 1940–1941-es kanadai és amerikai előadókörútja során Dániát a német csapatok megszállták. 1942-től 1945-ig kutatóként dolgozott a Rochesteri Egyetemen (Rochester, New York), majd a Rockefeller Institute for Medical Research-en (ma Rockefeller Egyetem). Távollétében a Koppenhágai Politechnikai Intézetben kapott kinevezést a biokémia professzorává, de Dam csak a háború befejezése után, 1946-ban tért vissza Koppenhágába. 1956 és 1962 között a Dán Zsírkutató Intézet biokémiai osztályának vezetője volt.
A csirkék szterin-anyagcseréjével kapcsolatos munkája során Koppenhágában felfedezte a K-vitamint. Amikor az állatokat koleszterinmentes adaggal etették, hatalmas vérzések kezdődtek. Ezt követően az izolálást és a tisztítást (Karrerrel együtt), az újonnan felfedezett vitamin kémiai és fizikai tulajdonságait, valamint biológiai funkcióját vizsgálta. 1941-ben az E-vitaminnal kapcsolatos kutatási eredményeit is publikálta.
Dam 315 szakcikket publikált, és számos tudományos egyesület tagja volt.
