A XVIII. század végén kirobbanó nagy francia forradalom ideje előtt népszerű style noble (’nemes stílus’) alapjaiban határozta meg az ancien régime szóbeli és írásos közbeszédét. A „rendszerváltás” kezdetétől kezdve azonban megszületett és meghonosodott a style sans-culotte, köszönhetően elsősorban Marat L’ Ami de Peuple (A nép barátja) című újságjának, és a még inkább keresetlen szavakkal és kifejezésekkel operáló Le Père Duchesne (Duchesne apó) elnevezésű, a régi rendszert a szegényebbek, a sans-culotte-ok szellemiségében erősteljesen kritizáló lap térhódításának.
Ennek egyik következményeként a forradalom számos olyan új szóval gazdagította a francia nyelvet, amelyek még napjainkban is használatosak: ilyen például természetesen a guillotine, a király kivégzése után „szárnyra kapó” terroriste, az archi– és ultra-előtagokkal ellátott kifejezések (fő-fő és túlzó értelemben), és az anti (ellen-) előtag is: gonosztevő lett az antinational, hazaáruló az antipatriotique.
A levée en masse (tömeges népfelkelés) szókapcsolat is ekkor született meg, csakúgy, mint az első „izmusok”: a jacobinisme (jaokobinizmus) és a girondisme, majd a républicanisme (a köztársaság eszméjével együtt), amit persze a contrerévolution (ellenforradalom) ellenében szükséges létrehozni.
A francia forradalomból nyert nemcsak erőt, hanem kifejezéseket a modern munkásmozgalom is: a socialisme (szocializmus) szót egy francia filozófusnak és aktivistának, Pierre Leroux kreálmányának tartják.
