Napjainkban is rengeteg olyan szót használunk a magyar nyelvben, amelyeket a nyelvújítás korának köszönhetünk. Iskolai tanulmányainkból ismerős lehet a gőzpöfögészeti tovalöködönc (mozdony) vagy a nyaktekerészeti mellfrekvenc (nyakkendő) szóösszetételek. Az alábbiakban – természetesen a teljesség igénye nélkül – olvasható néhány olyan „lelemény”, amely (szerencsére?) nem honosodott meg nyelvünkben.
- fiahordó górugrány (kenguru)
- bájdalú (vagy dalabáj) zenér (fülemüle)
- bucsus (vagy búcsús) pohók (búcsújáró lepke – a hernyója a tölgyfaerdők réme, ráadásul a hernyóról leváló szőrdarabkák allergiás tüneteket okoznak; egészen pontosan a hernyó tükreiben levő mikroszkopikus kicsinységű, orsó alakú és kampós méregszőrszálak kémiai hatásuk folytán a belégzéssel súlyos torokgyulladást, a bőrre kerülve pedig bőrgyulladást okozhatnak.
- rovátkolt barom (rovar)
- napirmány (napilap)
- jegőc (kristály)
- körlég (levegő)
- szénéleg (szén-dioxid)
- csucsag (piramis)
- bemenegy (anód)
- kimeneny (katód)
- hignyugtan (hidrodinamika)
- forgony (elektromotor)
- egyen-billengészeti körduplány (kerékpár)
- orrfuvolászati négyzetrongy (zsebkendő)
- megkönnyebbülészeti körguggolda (árnyékszék, WC)
- szemintet (kacsintás)
- anybeszélet (anyanyelv)
A kémiai elemek elnevezése – bár számos próbálkozás született – nem hozott átütő sikert a nyelvújítók számára. Íme néhány szóképzés (elsősorban Bugát Pál jóvoltából):
- éleny (oxigén)
- köneny (hidrogén)
- légeny (nitrogén)
- lavany (lítium)
- folyany (fluor)
- reteny (szelén)
- büzeny (bróm)
- iblany (jód)
- seleny (volfrám)
- itélany (palládium)
- szagany (ozmium)
- pikeny (ittrium)
Ajánlott irodalom:
Szabadváry Ferenc, Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A kémia története Magyarországon