Dániel próféta (Héberül: דָּנִיּאֵל, Daniyyel; Perzsául: دانيال, Dâniyal, illetve Dani, داني ; Arabul: دانيال, Danyal) bibliai személyként tekintünkrá, és a róla elnevezett könyv központi alakjaként szerepel.
Nevének jelentése „Isten a bírám”; „Isten bírója” vagy „Isten ítél”. (A Dániel név részletes bemutatása)
A Dániel könyve 5.12 szerint a babiloni királytól a Balâṭsu-uṣur (בֵּלְטְשַׁאצֵּר Bēlṭəšăʾccăr) nevet kapta, amely miatt Baltazár néven is ismert.
Eddigi tudásunk szerint Júda egyik előkelő családjának leszármazottja. II. Nabú-kudurri-uszur (bibl. Nabukodonozor) (uralk: Kr. e. 604-562) Babilonba vitette Kr.e. 605-ben, ahol az udvari szolgálat mellett írnoki képzést kapott. Tehetsége és tudása következtében igen magas beosztásba került.
Dániel szerepvállalásai alapján inkább államférfinek, mint prófétának volt tekinthető, könyve mégis méltán került be a prófétai iratok közé. Istentől több látomást is kapott és könyve alapján a babiloni uralkodók álmait is képes volt elmesélni és megmagyarázni.
Dánielről szóló utolsó említés II. Kurus perzsa király uralma alattra tehető. II. Kurus (Círus) engedte meg a zsidóknak a hazatérésüket Palesztinába. Dániel tehát végigélte a babiloniteljes 70 évét.
