A spártaiak hősiességéről legendák keringenek, már az ókorban is kedvelt talány volt, hogy mi tette őket szinte legyőzhetetlenné és félelmet nem ismerő harcosokká. Akkoriban sokak szerint az életmódjuknak – köztük az ételeiknek – köszönhették mindezt.
Maguk a spártaiak Plutarkhosz szerint leginkább a fekete levest (μέλας ζωμός, melasz dzómosz) kedvelték. Bár hiteles recept nem maradt fenn, hogy miből készült, de tudható, hogy főleg disznóláb, vér, só és ecet felhasználásával készítették.
Az ételek közt leginkább a fekete levest szerették, úgyhogy az idősebbek a húsételt átengedték a fiataloknak, s ők jóllaktak a levessel. Az egyik pontoszi királyról mondják, hogy e miatt a leves miatt vásárolt magának spártai szakácsot, de mikor megkóstolta a levest, nem ízlett neki. Erre a szakács így szólt: „Király, az Eurótaszban kell fürödnie, aki ennek a levesnek az ízére rá akar jönni.”
(Plutarkhosz: Lükurgosz élete 12, in: Párhuzamos életrajzok)
Más városállamok lakói nemigen tudtak megbirkózni az ízével; ezt bizonyítja az az anekdota is, amely szerint egy közismerten tunya és léha dél-itáliai város, Sybaris polgára megkóstolta a fekete levest, úgy nyilatkozott, már érti, hogy a spártaiak miért nem félnek a haláltól: hiszen még az is jobb, mint még egyszer enni ebből az ételből…
