A toulouse-i AZF gyárban történt robbanás ipari baleset volt, amely 2001. szeptember 21-én történt Toulouse-ban. A városi területen található nitrogénműtrágyát gyártó üzemben 10 óra 17 perckor 300-400 tonna ammónium-nitrát készlet robbant fel, harmincegy ember meghalt, kétezerötszázan megsérültek és súlyos anyagi kár keletkezett.
Tizenhat évnyi nyomozás és tárgyalás után 2017-ben véglegesen elismerték a gyár eseménykori igazgatója, Serge Bichelin és a gyár tulajdonosa, a Grande Paroisse cég büntetőjogi felelősségét.
A baleset az egyik legsúlyosabb ammónium-nitráttal kapcsolatos véletlenszerű robbanás. Jelentős károkat okozott a Toulouse-i agglomeráció délnyugati részén található épületekben.
Előzmények
A mára lebontott AZF (AZote Fertilisants) vegyi üzem 2005-ig a Grande Paroisse céghez tartozott. Ez a társaság, amely akkoriban az Atofina leányvállalata volt, a Total és az Elf Aquitaine egyesülése óta egyesítette a Total-csoport vegyipari tevékenységeinek egy részét. Ez a gyár Toulouse központjától öt kilométerre, délre, a körgyűrű, a Tarbes felé vezető autópálya és a Garonne között volt.
1921-ben kezdetben a várostól távol épült, majd fokozatosan körülvette az agglomeráció. Hetven hektáros területen valamivel kevesebb mint ötszáz embert foglalkoztatott. Főleg mezőgazdasági ammónium-nitrátokat, kisebb mennyiségben ipari ammónium-nitrátokat, de melamint, gyantákat és klórozott termékeket, például ATCC-t és DCCNa-t is előállított. Valamennyi termék gyártása az ammóniagyártásból, a Lacq földgázból történő ammóniaszintéziséből származott.
A katasztrófa
2001. szeptember 21-én 10 óra 17 perckor a 221-es épületben felrobbant egy körülbelül 300-400 tonna ammónium-nitrát készlet, amelyet műtrágyagyártásra szántak, egy 70 m hosszú, 40 m széles és 5-6 m mély ovális alakú krátert ásva. A detonációt Toulouse-tól több mint 80 km-re is lehetett hallani és 3,4-es erősségű földrengést regisztráltak.
A tanúvallomások szerint a robbanást különféle jelenségek előzték meg (elektromos, fény, hang stb.), a szemtanúk két robbanásról számoltak be. A két detonáció közötti intervallum maximum néhány másodperc és az első valamivel kevésbé volt hangos. Egyesek az egyetlen robbanás hipotézisét idézik, és a második robbanászajt úgy értelmezik, hogy a szeizmikus hullám gyorsabban hallható, mint a léghullám, vagy akár egy visszhangjelenség. Mások arra következtetnek, hogy körülbelül tíz másodperccel maga a katasztrofális robbanás előtt történt egy kisebb intenzitású robbanás.
Áldozatok
A hivatalos jelentés harmincegy halottról szól, köztük huszonegy alkalmazottról a helyszínen, köztük a Grande Paroisse tíz alkalmazottjáról és nyolc kívülállóról, valamint hozzávetőleg kétezerötszáz sérültről, köztük harminc körüli súlyos állapotú volt.
Az áldozatok többsége a robbanás közvetlen hatásait szenvedte el, mivel a robbanás által repülő tárgyak (különösen üvegszilánkok) eltalálták őket. A Health Watch Institute szerint sokan szenvednek mentális zavaroktól (depresszió, szorongás, álmatlanság), de hallásproblémákkal is. Tizennyolc hónappal a robbanás után mintegy tizennégyezer ember részesül még kezelésben, hogy aludni tudjon, csillapítsa szorongásait vagy kezelje a depresszióját.
Az áldozatok száma nagyobb lett volna, ha a közeli foszgéncsövek nem bírták volna ki a robbanást.
Anyagi károk
A robbanás jelentős pusztítást okozott a város délnyugati részén. Maga az AZF gyár telephelye elpusztult. Az AZF torony robbanásálló vol, az őrhely még állt, de biztonsági okokból másnap megsemmisítették. A közelben Darty és Brossette kereskedelmi területei teljesen megsemmisültek. Százötven SEMVAT-busz, az akkori toulouse-i tömegközlekedési vállalat is megsemmisült a gyárral szemben található Langlade raktárban.
Sok otthon, több vállalkozás és egyes létesítmények (uszodák, tornatermek, koncerttermek, Déodat-de-Séverac középiskola) voltak érintettek. A károk (repedt falak, betört ajtók és ablakok, felrobbant vagy szétrobbant tetők és panelek, betört ablakok stb.) egészen a belvárosig voltak láthatóak. Az érintett közintézmények közül megemlíthetjük a Grand Palais des Sports-t (ezt a kárt követően teljesen lebontják és újjáépítik), a Bikinit (előadóterem), az Országos Vegyészeti és Technológiai Művészeti Mérnöki Iskolát, a Gallieni Gimnáziumot, ill. a Gérard-Marchant kórházközpontot.
A teljes anyagi kárt kétmilliárd euróra becsülik.
Következmények
A robbanás okozta emberi és anyagi károk nagysága, valamint a robbanás által kiváltott érzelmek egy, a Bachelot-törvény néven ismert 2003. július 30-i törvény megalkotásához vezetett, amely a technológiai katasztrófák elleni garanciát jelentette: a veszélyes létesítményben bekövetkezett baleset és több mint ötszáz lakhatatlanná vált lakás lehetővé teszi a „technológiai katasztrófa” állapotáról szóló végzés közzétételét, és feljogosít kollektív kártérítésre anélkül, hogy minden áldozatnak egyénileg kellene megtennie a lépéseket.
Vizsgálatok
Három nappal a katasztrófa után az ügyész, Michel Bréard kijelentette, hogy majdnem biztos, hogy baleset történt. 2001. szeptember 28-án bírósági nyomozást indított ismeretlen tettes ellen.
A baleseti hipotézist támogatják a hatóságok. A katasztrófát kezelési hiba okozhatta. A robbanás előtt negyed órával az AZF egyik alvállalkozójának munkatársa a gyanú szerint a gyár másik részében előállított 500 kg uszodai klórozott terméket (DCCNa vagy nátrium-diklór-izocianurát) öntött egy ömlesztve tárolt ammónium-nitrát kupacra. Megkezdődik a szakértők csatája. Valóban nehéz összekeverni a két terméket a DCCNa által kibocsátott nagyon erős klórszag miatt, amint azt egy 2002 októberében a helyszínen végzett rekonstrukció is mutatta. Lehetséges, hogy csak „egy vagy több kiló” DCCN-t sodort el hanyagul a vétkes alkalmazott. De a Toulouse SRPJ által 2001 novemberében a hangárban vett talajminták elemzése azt mutatja, hogy ennek a helyiségnek a felületén nincs DCCNa. Végül, ha az inkriminált termékek keverékén végzett vizsgálatok megerősítik azok rendkívüli reakcióképességét, ez olyan körülmények között nyilvánul meg, amelyek nagyon különböznek a robbanás előtt negyed órával a 221-es hangárban uralkodó körülményektől.
A felrobbant 221-es hangár tárolási körülményei nem feleltek meg minden, a vegyiparban érvényben lévő ajánlásnak. De ezek az esetleges szabályok megsértése nem elegendő a katasztrófa eredetének magyarázatához.
2004 novemberében Perriquet nyomozó bíró felmentette azt a kilenc személyt (az AZF gyár vezetőinek és alkalmazottainak), akik ellen a biztonsági szabályok be nem tartása és egyéb jogsértések miatt vádat emeltek.
A robbanás eredeténél zajló kémiai reakció továbbra is szakértői csatározás tárgya. 2005 decemberében végleg felmentették a művezetőt.
2002. május 31-én a Grande Paroisse-t mint jogi személyt vizsgálat alá vonták. 2006. július 13-án az eljárást megszüntették azzal a kezelővel szemben, akit azzal gyanúsítottak, hogy klórozott terméket szerencsétlenül kevert össze ammónium-nitráttal. Ezért ebben az ügyben csak a Grande Paroisse cég és a gyár igazgatója, Serge Biechlin ellen emeltek vádat. 2006. szeptember 20-án, nem sokkal azután, hogy a szakértők benyújtották a zárójelentést, amely arra a következtetésre jutott, hogy a robbanást véletlenszerű anyagkeverék okozta, Perriquet bíró lezárta a vizsgálatot.
A katasztrófa által keltett hullámok elemzése alapján két tudományos cikk is megjelent). Az első cikkben egy toulouse-i szeizmológuscsoport bemutatja a ReNass hálózat pireneusi állomásai által rögzített szeizmogramokat, valamint a Midi-Pyrenees Obszervatórium földszinti irodájában elhelyezett szeizmométer szeizmogramját (A Souriau et al., C.R.A.S., 2002). Ezen az utolsó felvételen megkülönböztethetjük a robbanás által keltett szeizmikus hullám különböző összetevőit (direkt és konvertált P-hullám, Rayleigh-hullám), valamint az AZF-ről érkező lökéshullámot. A szerzők az egyetlen robbanás által keltett kettős robbanás hipotézisét vetik fel. Ezt a hipotézist egy fizikus cáfolja meg a második cikkben (A. Joets, C.R.A.S., 2009). Ugyanez a szerző egy könyvben cáfolja majd a szakértők által az egyetlen robbanás tézisének érdekében felhozott érveket.
2017 januárjában a párizsi fellebbviteli bíróság harmadszor is megvizsgálta az AZF-ügyet, mert a robbanás okának kérdése még mindig nem dőlt el. A fennmaradó két hipotézis a támadásra vagy a műszaki incidensre vonatkozik. Ha a bizonytalanságok továbbra is fennállnak, a legvalószínűbb hipotézis az ipari baleset marad.
Hipotézisek
Merénylet
Egyrészt Anne-Marie Casteret és Marc Mennessier, másrészt Franck Hériot és Jean-Christian Tirat könyveiben és sajtócikkeiben egy lehetséges támadás nyomait vizsgálta:
A támadás tézise gyorsan előkerült, mert a katasztrófa mindössze tíz nappal a 2001. szeptember 11-i támadások után következett be. Alain Cohen, az igazságügyi rendőrség egykori tisztviselője szerint az igazságügyi rendőrség egykori vezetője, Marcel Dumas 2001. szeptember 21-én este, miután visszatért a prefektúrával és az ügyészséggel folytatott megbeszéléséről, kijelentette: „Ha Párizs azt akarja, hogy ez legyen baleset, baleset lesz.”
A fő gyanúsított egy ideiglenes munkás, akit holtan találtak a robbanás krátere közelében, bizonyos iszlamista öngyilkos merénylőket idéző ruhában. Telefonos kommunikációját nem tanulmányozták részletesen. A rendőrség nem kapott engedélyt Anne-Marie Duguet orvosszakértő kihallgatására, aki a purpani kórház hullaházában végzett boncolás során felhívta a figyelmüket ennek a férfinak az extravagáns öltözékére (öt egymásra helyezett rövidnadrág és alsónadrág), és testének furcsa tisztaságán. „Ez a férfi felkészült arra, hogy kapcsolatba kerüljön Istennel” – mondta egy rendőrségi nyomozónak.
Ehhez jönnek még Anne-Marie Casteret, a L’Express oknyomozó újságírójának felfedezései, köztük az a ritka tény, hogy „két orvosi jelentés eltűnt a nyomozati aktákból”.
A nyomozási bírák 2007. július 9-én kelt felmentő végzésükben az elhunyt hozzátartozóinak magyarázatát vették alapul, miszerint soványságát leplezve öltözködött így. A boncolási jegyzőkönyv azonban megállapította, hogy a gyanúsított halálakor normális testalkatú volt. Ráadásul a 2001. október 3-i, vitatott „fehér feljegyzésükben” az RG pontosította, hogy néhány hónappal korábban egy toulouse-i iszlamista csoport beszervezte.
Az első földalatti és kültéri robbanás az AZF üzemben
Jean-Marie Arnaudiès kutató tanúvallomások tucatjait gyűjti össze, amelyeket bírói bizonyítványokon rögzítenek, és amelyek két robbanásról számolnak be. E tanúk többségét akkor nem hallgatta meg a rendőrség.
Jean-Marie Arnaudiès e tanúvallomások és tudományos elmélkedései alapján arra a következtetésre jut, hogy a második robbanás nem értelmezhető az első egyszerű visszhangjaként. Sőt, úgy gondolja, hogy „ha a második robbanás epicentruma, amely Toulouse-t pusztította, valóban az AZF 221-es hangárjában van, akkor matematikailag lehetetlennek tűnik, hogy az első epicentruma ugyanott legyen. Az összes pont, amely valószínűleg ennek az első robbanásnak az epicentruma volt, egy hiperbola ágát alkotja, amely soha nem éri el az AZF gyár 500 méteres körzetét, hanem egyik oldalról a másikra keresztezi, körülbelül nyolcszáz méterrel keletre. Az SNPE: állami tulajdonú vállalat, amely stratégiai polgári és katonai tevékenységet folytat. Az 1. számú robbanás, amelyet mérföldeken keresztül nagyon rövidnek és nagyon száraznak észleltek (több szemtanú „óriási szétrobbanó gumiabroncsról” beszél, és rázkódást érzett, látható anyagi kár nélkül), valószínűleg a föld alatt történt. Jean-Marie Arnaudiès számos, az EDF elektromos keltezésével összevetett tanúvallomása alapján a következő kronológiát állapítja meg:
10 óra 17 perc 47 mp: legalább egy egyenes vonalú villanás;
10 óra 17 perc 56,5 s: villámlás, 1. számú robbanás, felhőképződés stb.;
10 óra 18 perc 1 s: hatalmas kék gázoszlop kialakulása;
10 óra 18 perc 5 másodperc: az AZF 221-es hangár felrobbanása.
A Valeurs Actuelles magazin számára, amely több cikket is publikált a vizsgálatról, négy szeptember 21-én készült felvétel azt mutatja, hogy valójában két robbanás történt, és ezek nem történhettek egy helyen, mert a két hang közötti késés (ami a robbanási pontok távolságától függ) a felvételtől függően változik. A hetilap esetében, ha a második robbanást az AZF-éval azonosítják, az első robbanás az SNPE helyén történt.
A Tudományos Akadémia által a Le Figaro által közölt tanulmány azt állítja, hogy két különálló robbanás történt. A Tudományos Akadémia heti jelentéseiben megjelent tanulmányban Alain Joets fizikus, a CNRS-Paris Sud Egyetem tagja kifejti, hogy a két robbanás két független esemény.
Robbanás az SNPE-nél
Ez a hipotézis a hidrazinból származó gőzrétegek felrobbanásának lehetőségét elemzi.
Az ilyen anyagokat, mint például az MMH-t (monometil-hidrazin), az UDMH-t (aszimmetrikus dimetil-hidrazint) vagy az FDMH-t (formaldehid-dimetil-hidrazon), az AZF-üzem melletti SNPE-ben gyártják. Különösen fontosak a rakétákhoz és rakétákhoz szükséges üzemanyagok, hajtóanyagok előállításához. Ami az UDMH-t illeti, ennek a terméknek a gyártóhelyét karbantartás miatt leállították a robbanás napján, de körülbelül tizenhét tonna UDMH-t tároltak a helyszínen.
Ezeknek a termékeknek erős ammónia- és rothadt halszaguk van, jellegzetes, szokatlan és különösen erős szag, amely a katasztrófa reggelén sok szemtanút zavart, akik az SNPE szélén tartózkodtak. A levegővel keveredve ezek a gőzök fulladást okozó keveréket képeznek, és robbanásveszélyesek, ha oxigénnel telítődnek vagy oxidált fémekkel érintkeznek. Semmi sem akadályozhatta volna a gőzfelhők haladását, amelyeket egyenes vonalban vitt a szél, amely aznap 30 km/h körül fújt SNPE-től AZF felé. Útban volt az AZF üzem zöld nitrát szemcséző tornya és 221-es hangárja. A szemcséző torony szintjén a gázelegy felszívható és felemelkedhetett a toronyban: általában ezt a levegőkeringést használják az olvadt nitrát hűtésére, hogy granulátumot készítsenek. Innen a meleg levegő két nagy ventilátoron keresztül távozik a szabadba.
Az UDMH átterjedhetett a 221-es hangárra is, amely egy nagy halom ammónium-nitrátot tartalmazott, és amelynek légzsilipje akkoriban a széllel szemben nyitva volt.
DCCNa robbant
Az Out of Control című dokumentumfilmből kiderül, hogy a 335-ös hangárban ammónium-nitrát volt; ez egy olyan épület, amelyet vegyszerek újrahasznosítására használtak. Tudni kell, hogy a toulouse-i AZF gyár számos veszélyes vegyi anyagot állított elő, köztük az ammónium-nitrátot és a DCCNát, amelyek nem kompatibilisek, mert ha a kettőt összekeverik, a víz jelenlétének köszönhetően robbanásveszélyes termék keletkezik. Kiderült, hogy aznap nagyon párás szél fújt.
Amikor az ammónium-nitrátot a 221-es hangárba szállították és lerakták, ahol a nitráttermelés nagy része jelen van, DCCNa-maradványokkal, majd szél jelenlétével, minden tényező adott volt a robbanáshoz.
Elektromos és elektromágneses zavarok
Ez a két robbanás egybeesett elektromos zavarokkal.
Az elektromágneses impulzus-hipotézis a 221-es hangár felrobbanása előtt néhány másodperccel látott „óriás fénysugarak”, valamint helyi jelenségek, például villámcsapások, több másodperces bénulás és egyéb szokatlan elektromágneses zavarok tanúságai nyomán indult ki.
2002 júniusában a bíróságok megbízták a Géoid és a Fugro cégeket, hogy magnetométerrel készítsék el a helyszín térképezését, bár ennek a mérésnek sem a tudományos céljait, sem pedig a különböző fémalkatrészekkel teleszórt helyszínen végzett relevanciáját nem tisztázta a bíróság.
A gyár sorsa
Mivel Toulouse-ban nehéz lett volna folytatni az ipari tevékenységet, az AZF céget az ott dolgozó 450 alkalmazott akarata ellenére bezárták. A megmaradt épületeket és ipari üzemeket eltávolították, a teljes gyárterület talaját pedig fertőtlenítették. A terület átalakítására tett több javaslat közül Toulouse akkori polgármesterének, Philippe Douste-Blazynak javaslatát választották: egy nemzetközi rákkutató központ létrehozását, amelyet 2014. május 5-én avattak fel.
