Élete
Munkássága
Schack August Steenberg Krogh dán fiziológus a Koppenhágai Egyetem zoofiziológiai tanszékén professzora volt 1916 és 1945 között. Híres a Krogh-elv kidolgozásáról.
1920-ban August Krogh fiziológiai és orvosi Nobel-díjat kapott „a tüdő gázanyagcsere folyamatának vizsgálatáért”. Krogh írta le először az izmok és más szervek vérperfúziójának igény szerinti adaptációját az arteriolák és kapillárisok kinyitásával és zárásával.
Az orvostudományban végzett tevékenysége mellett Krogh a Novo Nordisk cég egyik alapítója is volt.
Krogh úttörő volt az összehasonlító fiziológiában. Diplomamunkáját a békák bőrön és tüdején keresztül történő légzésről írta: Az állatok légúti cseréje, 1915. Később Krogh a vízi állatok víz- és elektrolit-homeosztázisának vizsgálatával foglalkozott, és megjelentette a következő könyveket: Osmotic Regulation (1939) és Comparative Physiology of Animals Légzési mechanizmusok (1941). Több mint 200 tudományos cikkben publikált nemzetközi folyóiratokban. Olyan tudományos műszerek kidolgozója volt, amelyek közül többnek jelentős gyakorlati jelentősége volt, mint például a spirométer és az alapanyagcsere-mérő készülék.
Krogh 1908-ban kezdett előadásokat tartani a Koppenhágai Egyetemen, majd 1916-ban rendes professzorrá léptették elő, így az egyetem első állatélettani (zoofiziológiai) laboratóriumának vezetője lett.
Krogh és felesége, Marie, aki szintén tudós volt, nem sokkal azután vitték be Dániába az inzulint, hogy Frederick Banting és Charles Best 1922-ben felfedezte. Hans Christian Hagedorn orvossal August és Marie Krogh megalapította a Nordisk Insulinlaboratoriumot.
