Élete
Munkássága
Walther Hermann Nernst német fizikus és kémikus volt, a fizikai kémia egyik megalapítója. 1920-ban kémiai Nobel-díjat kapott „a termokémia területén végzett munkásságáért”. Zürichben, Berlinben és Grazban tanult, Würzburgban doktorált, Lipcsében habilitált. 1890-től Göttingenben tanított. 1905-től Berlinben dolgozott: először a fizikai kémia professzoraként, 1921/1922-ben a Friedrich Wilhelm Egyetem rektoraként, 1922-től 1924-ig a Physikalisch-Technische Reichsanstalt elnökeként, majd 1933-ig a kísérleti fizika professzoraként.
Nernst úttörő eredményeket ért el a fizikai kémiában és a termodinamikában, és feltalálóként is megjelent. 1886-ban, amikor még grazi diák volt, Albert von Ettingshausennel együtt felfedezték a róla elnevezett effektusokat. 1891-ben megfogalmazta a Nernst-elosztási törvényt. 1897-ben feltalálta a Nernst lámpát; a szabadalom AEG-nek való eladása gazdag emberré tette. 1905-ben megtalálta a termodinamika harmadik főtételét, a természet alapvető törvényét. 1920-ban kémiai Nobel-díjat kapott a termokémiai munkásságáért.
Az első világháború alatt Nernst nagy személyes elkötelezettséggel dolgozott a katonaságnak, és hozzáférhetett II. Vilmos császárhoz, aki fontos szerepet játszott a gázháborúban, különösen lövedékek és fegyverek fejlesztőjeként. Szorosan együttműködött Carl Duisberg és Fritz Haber kémikusokkal. A háború után a neve felkerült a háborús bűnösök különböző listáira, de végül nem emeltek vádat ellene. Elutasította a nemzetiszocializmust. Tiltakozásul a nemzetiszocialisták antiszemita lépései ellen 1933-ban nyugdíjba vonult.
Szervezőként, tisztségviselőként és ötletforrásként Nernst különféle tudományos intézményekben vett részt. 1905 és 1908 között a Bunsen Társaság elnöke volt. Ez idő alatt Emil Fischerrel és Wilhelm Ostwalddal együtt egy vegyi Reichsanstalt alapítását tervezte; ennek eredményeként a Kaiser Wilhelm Társasággal együttműködve megalakult a Kaiser Wilhelm Institute for Chemistry. A Solvay Konferenciákat 1911-ben hozták létre Nernst kezdeményezésére. 1913-ban Max Planckkel együtt sikerült meggyőznie Albert Einsteint, hogy költözzön Zürichből Berlinbe; 1917-ben Einstein lett a Kaiser Wilhelm Fizikai Intézet igazgatója, amelynek Nernst társalapítója.
