Évtizedekig hódított a PEZ cukorka és a jellegzetes tartói, ma már viszont kevésbé ismert. Igaz, nem is a gyerekeknek szánták kezdetben.
Egy osztrák úriember, Edward Haas nevéhez köthető a termék, aki a híres sütőporgyártó cég tulajdonosa volt. Tudni kell róla, hogy egyenesen utálta a dohány szagát, és a cigarettafüstöt sem bírta maga körül. Pontosan a dohányosok leszoktatása miatt vágott bele a cukorkák elkészítésébe.
Azt az elméletet követte, hogy a dohányosok nem feltétlenül a füstöt kívánják, hanem a dohányzással járó teendőket. A cigaretta és az öngyújtó előkeresése, a dohány meggyújtása és az a következő pár perc, míg élvezik a “szenvedélyüket”.
Ezért döntött úgy 1927-ben, hogy tervez egy öngyújtó formájú dobozkát, mely hasonlóképp körülményesen működik, de jutalomként itt egy borsmenta ízű cukorkát adott a használójának. Még a reklámjukban is azt hangsúlyozták, hogy a friss lehelettel bármit elérhetsz, így a csókolózó párok örömmel mutatták, hogy “dohányozni tilos, de perezni szabad”.
A borsmenta németül Pfefferminz, innen a PEZ rövidítés.
A ma ismert figurás fejformákkal ellátott dobozok a második világháború végén váltak divatossá, és így a gyerekeket is meg tudták fogni a marketingesek. Ekkor már nem csak a dohányzás ellen kampányoltak, hanem az újdonságnak számító gyümölcsös ízű cukorkákkal az édesszájúiknak kedveztek.
A fiatalok miatt kapott külön talpat is a dobozka, hogy egyesével ki lehessen állítani akár a szobájukban az összeset.
