Élete
Munkássága
Arthur Holly Compton amerikai fizikus, 1927-ben Charles Thomson Rees Wilson-al megosztva fizikai Nobel-díjat kapott „a róla elnevezett effektus felfedezéséért” (Compton-hatás).
Az iskola befejezése után Compton a Wooster College-ba járt, ahol apja, Elias Compton dékánként és professzorként dolgozott. Sikeres érettségi után Compton a Princetoni Egyetemre ment fizikát tanulni. Itt szerzett 1914-ben mesteri fokozatot, majd két évvel később doktorált. A magánszektorban végzett munka után egy évig a Cambridge-i Egyetemen dolgozott. 1920-ban Comptont felhívták a Washington Egyetemről és 1923-ban a Chicagói Egyetemre ment. 1942 és 1945 között Compton a Manhattan-projekt részeként a plutóniumkutatási osztály vezetője volt. A második világháború után visszatért Saint Louis-ba.
Compton 1922 körül vizsgálta a monokromatikus röntgensugárzás kristályokon való szóródását, és a következő megfigyelést tette: A szórt sugárzás kisebb energiájú vagy hosszabb hullámhosszú volt, mint a szórást megelőző sugárzás. Ez a kísérleti eredmény arra a következtetésre vezetett, hogy a nagy energiájú elektromágneses sugárzás hullámhossza megváltozik, ha azt elektronok szórják. Következésképpen Compton arra a következtetésre jutott, hogy a sugárzásnak részecske karakterrel kell rendelkeznie. Végül a következő magyarázatot találta a fotonmodell alapján (Max Planck, Albert Einstein). Ha egy bizonyos energiájú és bizonyos impulzusú röntgenfoton (röntgenkvantum) eltalál egy elektront, akkor az ütközés során energiájának és lendületének egy kis részét átadja az elektronnak. A foton egy bizonyos szögben eltérül a beesési iránnyal szemben, míg az elektron más szögben távozik. A fizikus felfedezte a Compton-effektust, amelyet később róla neveztek el.
Csak valamivel később skót kollégájának, Charles T. R. Wilsonnak sikerült felhőkamrával detektálnia az „elkerülő” elektronokat. Compton és Wilson 1927-ben fizikai Nobel-díjat kapott ezért a munkájáért. A röntgen- és gamma-sugárzás mellett Compton láncreakciókkal és kozmikus sugarakkal is foglalkozott. Comptont 1927-ben a Nemzeti Tudományos Akadémiára, 1928-ban pedig az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiára választották. 1932-ben a Porosz Tudományos Akadémia, 1934-ben pedig a Leopoldina levelező tagja lett. Az Amerikai Filozófiai Társaság, amelynek 1925 óta tagja, 1945-ben Benjamin Franklin-éremmel tüntette ki. 1954-ben beiktatták a Pour le Mérite Rendbe. Róla nevezték el az 1992-ben felfedezett (52337) Compton aszteroidát. Az eredetileg Gamma Ray Observatory (GRO) néven ismert gammacsillagászati űrtávcső 1991. április 5-én indult az Atlantis űrrepülőgép STS-37 küldetése során. Több mint 15 tonnával ez volt a legnehezebb tudományos műhold, amelyet az űrsikló valaha pályára állított. Néhány hónap után átnevezték Compton Gamma Ray Obszervatóriumra Arthur Holly Compton tiszteletére.
Az atombomba kifejlesztésében való részvétele a Manhattan Project részeként nagy súllyal nehezedett Comptonra. 1956-ban kiadott egy könyvet „Az atombomba és én” címmel. 18 másik Nobel-díjassal együtt aláírta az 1955. július 15-i Mainau-i Nyilatkozatot, amely az atomfegyverek bevetése ellen szólított fel.
