Mezopotámiából és Egyiptomból is maradtak fenn fejtámaszok, utóbbi esetében a 3. dinasztia (Kr. e. 3. évezred közepe) idejétől ismertek sírmellékletként. Az eszközt úgy tervezték, hogy a fejet alvás közben felemelve tartsa a földtől, így akadályozva meg, hogy rovarok, különböző kisebb állatok bemásszanak az alvók szájába, orrába vagy fülébe. Az egyiptomi sírokban találtak márványból, elefántcsontból, kőből, fából, sőt üvegből készült fejtámlákat is. A meleg éghajlatú országban idővel a kőpárna vált népszerűvé, hiszen a hideg éjszakai légáramlatok kiválóan hűsítették a követ – s így a szendergőket.
Ugyanakkor a párna más célt is szolgált: az ókori Egyiptomban a fejet a lélek székhelyének tartották, ezért védelmezni kellett. Ráadásul a fejtámasznak mágikusabb funkciója is volt: