Magyarországon csak a beatkorszak idején vált ismerté a híres toplista, de Amerikában már a 19. században rangsorolták a műveket.
Az első zenékkel is foglalkozó magazin, ami természetesen akkor még teljesen más formában és más köntösben mutatta a korszak kiemelt dalait, 1894. novemberében jelent meg. Akkor még a plakát és a reklámipar dominált az újságban.
Az első konkrétan rangsoroló lista 1940 júliusában jelent meg a lapban, ami akkoriban még nem tartozott a legolvasottabb cikkek közé. Ekkor helyet kaptak a komolyzenei darabok és a színházi sikerdalok is. Hamar fókuszba kerültek a gramofonlemezek ismertetése, valamint a zenegép bemutatása, melyek részben az újság sikerének köszönhették a bevételt.
A lista a legjobban fogyó lemezeket vette figyelembe, amit akkoriban egyértelműen Frank Sinatra tudhatott magának. Ő volt az, aki tanulmányaival 6 éves korában felhagyott, hogy éjszakai klubokban és egy, a családja által üzemeltetett bárban énekelhessen. 1935-ben csatlakozott a Three Flashes elnevezésű helyi trióhoz, majd abban az évben meg is nyerték az Edward Bowes rádiós tehetségkutatót.
1942-ben már a New York Times Square-en lépett színpadra, amit elözönlöttek a fiatalok. Visítva, őrjöngve ünnepelték kedvencüket. Az volt az a pillanat, mikor egyértelművé vált a menedzserek számára, hogy milyen erős célközönséget jelentenek a tini rajongók. Az újság is ezután fókuszált a felnőttek helyett a tizenévesek kedvenceire.
