Manapság az epigon kifejezést azokra a művészekre alkalmazzák, akik kellő tehetség és alkotói képesség híján a korábbi elődök, példaképek munkásságát utánozzák. Maga az epigon szó azonban eredetileg épp az ellenkezőjét jelentette.
Egy híres görög monda elbeszéli, hogyan harcolt hét hős Thébai városa ellen. Hatan közülük életüket vesztik, a hetedik viszont rábeszéli a halottak fiait, hogy álljanak apjukért; neki is indulnak, s végül le is győzik a thébaiakat. A hősök eme generációját nevezték a görögök epigonoknak (‘utódoknak’); gyakorlatilag az apáknál sikeresebb generációt értve rajta.
Sőt, Nagy Sándor utódait – fiait és további leszármazottait – is epigonoknak nevezik, bár másik elnevezésük ismertebb: ők a diadokhoszok (’követők’): a kiváló hadvezér és államférfi örökségéért hosszadalmas háborúkat vívtak egymással, mígnem kialakultak az utódállamok: Ptolemaiosz Lagosz birodalma Egyiptomban, Makedóniában Antigonosz jutott hatalomra, Elő-Ázsiában pedig Szeleukosz.
