Élete
Munkássága
Alexander Robertus Todd, Todd báró brit biokémikus volt. 1957-ben megkapta a kémiai Nobel-díjat „a nukleotidok és nukleotid koenzimek területén végzett munkájáért”.
Alexander Todd a skóciai Glasgow-ban született 1907-ben, és a Glasgow-i Egyetem befejezéséig itt maradt. Doktori fokozatát Németországban a Johann Wolfgang Goethe Egyetemen, Frankfurtban szerezte meg, majd 1933-ban Oxfordban doktorált. 1936-ban a londoni Lister Institute for Preventive Medicine oktatója lett, ahol biokémiát tanított. 1937-től a londoni egyetemen is tanította ugyanezt a tárgyat. Egy évvel később a Manchesteri Egyetem szerves kémia professzorává és a kémiai laboratóriumok vezetőjévé nevezték ki. 1944-ben a Cambridge-i Egyetem szerves kémia rendes professzorává nevezték ki, ahol 1971-ig maradt, majd nyugdíjba vonult.
Alexander Todd a nukleinsavkutatás egyik úttörője volt. Elsősorban a nukleotidok szerkezetének és szintézisének tisztázásával foglalkozott, és többek között James Baddiley-vel együtt leírta az adenozin-trifoszfát (ATP) első kémiai szintézisét 1949-ben. Első fontos szerkezeti feltárásai ezen a területen 1942-ből származnak, ahol sikerült megfejteni a szerkezet és a reakciómechanizmusok részleteit. Az 1950-es évek elején képes volt mesterségesen előállítani a dezoxiribonukleinsavat (DNS) alkotó nukleotidok egy részét, amely minden szervezetben a genetikai információ hordozója.
1955-ben tisztázta a B12-vitamin szerkezetét a szerves kémiai módszerek és a röntgensugaras szerkezetelemzés kombinálásával. A DNS-ben enzimként működő nukleotid-koenzimek szerkezetén is dolgozott. Legfontosabb munkája a dezoxiribonukleinsav és ribonukleinsav (RNS) szerkezetének feltárása volt, mellyel a modern genetika, biokémia és molekuláris biológia alapjait fektette le.
Társfelfedezője volt az Atherton-Todd reakciónak.
