Mindenki hallott már Andrew Lloyd Webber híres musicaljéről, Az operaház fantomjáról. A zenemű Gaston Leroux (1868–1927) francia újság- és regényíró 1910-ben megjelent könyvén – bár a La Gaulois című lap már 1909 szeptemberétől elkezdte közölni folytatásokban – alapul, amely ezekkel a sorokkal kezdődik: „Az operaház szelleme valóban létezett.” Az író később is azt vallotta, hogy a teátrum szelleme valóságos személy volt, ugyanakkor ezt még nem bizonyították be, bár magának a sztorinak van valamennyi valóságalapja.
A történet a Palais Garnier-ben játszódik, az épület alatti pincerendszerben – ahol a Fantom, Erik is él – egy tó található. Ez a tavacska a valóságban is létezik. 1861-ben betonalapot akartak készíteni az épület alá, kiderült, hogy a Szajna egyik mellékága fölött zajlott az építkezés. Miután nem sikerült kiszivattyúzni a vizet a területről, egy hatalmas, kőből készült ciszternát építettek, amit rostéllyal fedtek le. A nyomás meggátolja, hogy a víz, a nedvesség felszivárogjon a falakon, maga a ciszterna pedig stabilizálja az épületet. (A regény szerint a Fantom nem csupán kiváló zenész, de ragyogó építész is, aki részben saját maga tervezte a cselekmény helyszínéül szolgáló operaházat. A valóságban természetesen az operaházat tervező és annak nevet adó Charles Garnier építész alakította ki a mesterséges tavat.)
