Valójában senki sem a fasírtot, vagyis az ételt emlegeti, ilyenkor egy francia szóra kell gondolni. Az etimológiai szótár alapján a fasé bécsi német eredetű szó, melynek jelentése melléknévként bosszús, mérges, főnévként viszályt jelent. A szó valódi jelentésének nemtudása és a tréfa miatt változott meg az évek alatt, így ma már azt mondjuk, hogy „fasírtban van valakivel”.
Sokáig a fából faragott szobrokat hívták faképnek, melyek jellemzően a kapufélfákra kerültek. Úgy tartották, hogy a ház védőszelleme testesül meg ezáltal, mely elűzi a gonoszt. Sokszor a fiatal lányok a kapunál várták udvarlójukat, így, ha egyikük szerelme nem érkezett meg, szó szerint a faképnél lett hagyva. Más történetek szerint a vendéget a kapuig illett kikísérni. Ha a beszélgetést az egyik fél már nem akarta folytatni, a másik a kapufélfánál, vagyis hasonlóképp a faképnél lett hagyva.
Aki bajba kerülhet egy bizonyos cselekedete miatt, az „megütheti a bokáját”. Valójában egy régi átokról van szó, mely cseppet sem jóindulatú. Azt mondták: „A szél üsse össze a bokádat”, aminek az akasztáshoz volt köze. Sajnálatos módon a középkor egyik bevett nyilvános büntetőeljárási formája volt, a test pedig sokszor napokig is a bitófán maradt. Mikor a szél lengette a testet, a bokacsontok összekoppantak. Erre a jelenségre figyelmeztették tehát az embert a rossz döntése előtt, hogy elkerülje az említett büntetést.
