Mindenki használja a mindennapokban a @ jelet – elsősorban persze az elektronikus levelezés során. (Amit egyébként Ray Tomlinson programozónak, a drótposta kitalálójának köszönhetünk 1972-ből.) A magyar nyelvben kukacnak nevezett szimbólumot azonban már az ókorban és a középkorban is ismerték és alkalmazták. Az antikvitásban az amphora szó rövidítéseként használták, amit a középkorban a kódexmásoló szerzetesek átvettek munkájuk megkönnyítése érdekében – bár másféle értelemben. Akkoriban ugyanis rajzolták a betűket, ami igencsak aprólékos és nehéz feladat volt, a szerzetesek ezért a sokszor használt szavakat, szóvégződéseket, betűkapcsolatokat gyakran összevonták (így alkotva ligatúrákat). Egy elmélet szerint így tettek a latin ad (’-hoz, -hez, -höz) elöljárószóval is. A d betűt évszázadokkal ezelőtt máshogyan írták (rajzolták): szára nem egyenes volt, hanem balra ívelt, gyakorlatilag egy fordított 9-esnek felelt meg. Így alakult ki az ad elöljárószóból összevonással a @ jele.
Egy másik teória szerint azonban másra alkalmazták ezt a jelet a középkorban: e nézet szerint a szóvégi am betűk összevonásával keletkezett, méghozzá úgy, hogy ha az a betű szárát gondolatban egy kissé meghosszabítjuk, akkor meg is kapjuk a kukacot.
Forrás:
Federmayer István: A jelen lévő ókor
Ledán M. István: Latin-e @ kukac?
