Bár manapság már nemigen mondjuk az ostoba, buta emberekre, hogy tökkelütött, a „tökkel ütötték a fejét” szólás régre nyúlik vissza – igaz, eredete homályos. Vannak, akik szerint évszázadokkal ezelőtt tökkel (vagy tökszárral) verték-csapkodták az engedetlen, vásott gyerekek fejét fenyítés, büntetés gyanánt. Ugyanakkor van kutató, aki úgy véli, hogy ez a feltevés nem állja meg a helyét, inkább azt valószínűsíti, hogy a szólás inkább analógiás alapon és félrehallás révén keletkezhetett. Pesti János szerint a valaki az anyjára/apjára ütött kifejezéshez hasonló módon mondhatták azt, hogy valakinek tökre ütött feje van, valaki tökre ütött fejű. Aztán félrehallás révén alakulhatott ki a tökkel ütött feje van, tökkel ütött fejű változat.
A szerző szerint a 19. század közepétől a magyar szóösszetételekben a tök- előtagok már nem csupán a fej szóhoz kapcsolódtak, hanem más fogalmakhoz is. A tök elsődleges jelentése (’kúszó indájú konyhakerti növény és ennek gömbölyded alakú termése’) mellé metonimikus névátvitellel fokozatosan teret nyert a ’nagy’ és a ’nagyon’ másodlagos jelentés (1847-ben már felbukkant a tökrészeg kifejezés, ami a ’részeg, mint a tök’ szóláshasonlat alapján jött létre; bár azt nem tudni, hogy miért épp a tökhöz hasonlították a részeg ember állapotát).
Pesti szerint egy másik magyarázat is lehetséges: a Szlavóniai szótárban a tök címszó alatt a következő példa szerepel: Tökē ütött (= ostoba). A szólás értékű szóösszetételt régebben úgy is használhatták, mint: [Ez] töke (’feje’) ütött ember – azaz olyan személy, akinek a feje ütés, ütődés következtében lett ütött, más szóval ütődött ’sérült’. A sérült fejű (agyú) ember értelmi képességei korlátozottak lehettek; így a töke ütött nyelvi szerkezethez ’buta, ostoba’ jelentés társulhatott az elsődleges jelentés mellé. Érdekesség, hogy az ütődött szavunknak még ma is megvan a ’nem egészen tökéletes elméjű; együgyű, hibbant’ jelentése.
Bárdosi Vilmos: Szólások, közmondások eredete
Pesti János: A tök jó nyelvi szerkezet előzményeiről
Penavin Olga: Szlavóniai (kórógyi) szótár I–III.
