Több kivégzésre alkalmas eszközt és ötletet felsorakoztattak 1886-ban New York államban, mikor a kormányzó az akasztásnál kissé humánusabb módszereket kért. A döntő bizottság úgy határozott, hogy erre az elektromos szék lesz a legalkalmasabb.
Az akkor már híres feltaláló és vállalkozó, Thomas Alva Edison lett felkérve arra, hogy készítse el az erre a célra alkalmas villamosszéket. Nem kellett sokat várni, 1890-ben már összeállt, sőt, szállítva lett Auburn városának börtönébe.
1890. augusztus 6-án történt, hogy kiválasztották a „szerencsés” rabot, aki barátnője meggyilkolása miatt kapott halálbüntetést. William Kemmler volt az, aki megkönnyebbülve vette, hogy gyorsabb módját választották a kivégzésnek, hiszen akkor még nem tájékoztatták ennek menetéről.
Kemmler utolsó perceit sokáig emlegették, hiszen még oda is szólt a tétovázó hóhérnak, hogy „nem kell sietni, ő nem megy sehová”. Persze hamar megváltozott a légkör, mikor még a tesztelés alatt lévő széket aktiválták.
Az első 1000 voltots áramütés ugyanis csak elkábította az elítéltet, így meg kellett duplázniuk az áramütés erősségét. Ezután tisztázódott, hogy a 2000 volt sem öli meg azonnal az áldozatot, hanem lassan szétrobbantja a bőre alatti véredényeket, melytől felforrósodik, teste füstölni kezd. Az égett szagtól mindenki hamar elhagyta a termet, William Kemmler pedig csak 8 perc után halt bele az áramütésbe.
