Élete
Munkássága
Charles Édouard Guillaume svájci fizikus volt, aki 1920-ban fizikai Nobel-díjat kapott „a vas-nikkel ötvözetek anomáliáinak felfedezésével szerzett méréstechnikai érdemeiért”.
Charles Édouard Guillaume 1883-ban szerzett fizikából doktori fokozatot a zürichi ETH-n.
Guillaume a Nemzetközi Súly- és Mértékiroda vezetője volt. Kristian Birkelanddal is dolgozott, a párizsi Observatoire-Section de Meudonban szolgált. Számos kísérletet végzett termosztatikus mérésekkel az obszervatóriumban.
Guillaume a nikkel-acél ötvözetek felfedezéséről ismert, amelyeket invarnak, elinvarnak és platinitnak, más néven vörös platinának nevezett el. Az Invar közel nulla hőtágulási együtthatóval rendelkezik, így hasznos lehet olyan precíziós műszerek készítésében, amelyek méreteinek állandónak kell maradniuk a változó hőmérséklet ellenére. Az Elinvar a rugalmassági modulus hőmérsékleti együtthatója közel nulla, ezért hasznos olyan rugóval rendelkező műszerek készítésekor, amelyeket nem kell befolyásolni a változó hőmérséklettől, mint például a tengeri kronométer. Az Elinvar szintén nem mágneses, ami az antimágneses órák másodlagos hasznos tulajdonsága.
Guillaume a „csillagok sugárzásának” legkorábbi becsléséről is ismert „La Température de L’Espace” („A tér hőmérséklete”) című 1896-os cikkében.
1938. május 13-án halt meg Sèvres-ben, 77 évesen.
