Számos sérülést tudunk magunk orvosolni, akár még egy nyílt sebet is össze tudunk varrni ha szükséges, de a történelem során ennél elképesztőbb esetek is történtek.

Az első ilyen beavatkozás Evan O’Neill Kane nevéhez fűződik, aki saját magán hajtott végre vakbélműtétet. Az amerikai orvos 1921-ben döntött úgy, hogy nem kell hozzá külső segítség, illetve kíváncsi volt, mennyire tompítja el a szervezetet a helyi érzéstelenítés. Fontos feljegyzések születtek, hiszen a sikeres eljárás után egyértelművé vált, hogy nem minden esetben szükséges az altatás.

Hasonló eset volt Leonyid Rogozové is, akinek szintén életmentő beavatkozásra volt szüksége, mindez szolgálat közben. Mivel 1960 és 1961 között egy dél-sarki szovjet kutatóállomáson dolgozott, megfelelő ellátásra nem számíthatott. Amikor vakbélgyulladást diagnosztizált magán, tudta, hogy az 1600 kilométerre lévő orvosi intézmény és az időjárási viszonyok miatt magának kell elvégeznie a műtétet. Segítségnek meteorológus kollégája volt, aki amellett, hogy adogatta a kért eszközöket, megfelelő szögben tartotta neki a tükröt. Lázasan, legyengülve, majd végül egy és háromnegyed óra elteltével sikeresen zárta az operációt. A saját magának előírt antibiotikum-kezeléssel hamar felgyógyult, két hét múlva pedig felépültnek tekintette magát.

Mindezért 1961-ben megkapta a Munka Vörös Zászló érdemrendet. Ő is orvosként és kutatóként dolgozott élete végéig.

Kapcsolódó cikkünk: