Élete
Munkássága
François Auguste Victor Grignard francia Nobel-díjas kémikus volt. Grignard 1912-ben Paul Sabatierrel megosztva kapta meg a kémiai Nobel-díjat „a Grignard-reagens felfedezéséért”, amely nagymértékben elősegítette a szerves kémia fejlődését az elmúlt években.
A College de Cherbourg-ba járt, ahol 1883 és 1887 között minden évben elnyerte a Prix d’excellence díjat kiemelkedő intelligenciájáért. 1889-ben sikeres felvételi vizsgát tett az Écolenorme d’enseignement Secondaire spéciale de Cluny tanárképzésére. Két évvel később az iskolát bezárták, és Grignardot és osztálytársait más iskolákba küldték érettségire. Az Université de Lyon Természettudományi Karára került. Először megbukott a matematika vizsgán, és 1892-ben otthagyta az egyetemet, hogy katonai szolgálatot teljesítsen. 1893 vége felé tizedes fokozattal elbocsátották a haderőtől, és visszatért Lyonba, ahol 1894-ben megszerezte a Licencié ès Sciences Mathématiques diplomáját.
1894. december 1-jén egy barátja unszolására állást vállalt Louis Bouveaultnál a Természettudományi Karon. Ezután megszerezte a Licencié-ès-Sciences Physiques diplomát. Doktori értekezését „Sur les Combinaisons Organomagnésiennes mixtes et leur application a des syntheses d’acides, d’alcools et d’hydrocarbures” (A kevert szerves magnéziumvegyületekről és azok alkalmazásáról savak, alkoholok és szénhidrogének szintézisére) címmel nyújtotta be. 1901-ben a tudomány doktora (Docteur ès Sciences de Lyons) lett.
1905-ben az alkalmazott kémia (Maître de Conférences de chemie appliquee) oktatója lett a Besançoni Egyetemen, de mindössze tizenkét hónap elteltével a következő évben visszatért Lyonba hasonló pozícióba. 1909 novemberében átvette a Nancy-i Egyetem Szerves Kémiai Intézetébe került, Edmond Blaise utódjaként.
1912-ben kémiai Nobel-díjat kapott. Az első világháború elején kezdetben katonai szolgálatra hívták. 1917 és 1918 között kétszer járt az USA-ban a Tardieu-bizottság vegyi képviselőjeként, hogy támogatást nyerjen a robbanóanyagok kutatásához és gyártásához. Előadásokat is tartott a Mellon Institute-ban. A háború után visszatért Franciaországba, két állást visszautasított a Collège de France-ban, majd 1919-ben Barbier-t követte az általános kémia professzoraként Lyonban. 1921-ben a l’École de Chimie Industrielle de Lyons igazgatója, 1929-ben pedig a Lyoni Egyetem Természettudományi Karának dékánja lett.
1899-től a szerves magnéziumvegyületeket kezdte tanulmányozni. Az alkil-magnézium-vegyületek, amelyeket ma Grignard-vegyületeknek neveznek, szintézisének felfedezéséről először 1900 májusában számolt be az Académie des Sciences-nek Henri Moissan. A Victor Grignardról is elnevezett Grignard-reakció, amelyben a Grignard-vegyületeket elektrofilekkel, például karbonilcsoportokkal reagáltatják, nagy jelentőséggel bír például az alkoholok szintetikus előállításánál.
A szerves magnéziumvegyületek mellett a toluol és kinyerése, a terpének és az illóolajok, a szerves alumíniumvegyületek, valamint a hidrogénezési és krakkolási reakciók is érdekelték. Az első világháború alatt a robbanóanyagok fejlesztésén, majd Párizsban a vegyi hadviselésen dolgozott, először ellenszereket, majd vegyi fegyvereket fejlesztett és gyártott. Részt vett az első világháborúban használt mérgező gáz, a foszgén szintézisében is.
Grignard 1935. december 13-án halt meg.
