Nem a sárkányokról, nem is legendákról írtak akkor, az isteneknek tettek fel kérdéseket egy különleges rituálé során.
A kínai hagyományban is kiemelten fontos az istenségekkel való kommunikáció, ez pedig már több ezer éve is így lehetett, hiszen az ősi írásjelek is erre utalnak.
Minderre teljesen véletlenül találtak bizonyítékot, hiszen csak egy hétköznapi betegségre kerestek gyógymódot. Pontosabban egy pekingi tudós, aki malária miatt 1899-ben egy gyógyszertárban kereste az ellenszert. Ez egy gyakori “sárkánycsont” volt, amit porrá kellett törni és elfogyasztani.
Még szerencse, hogy tüzetesebben átvizsgálta, így észrevette a különleges jeleket, melyeket belevéstek a csontba. Művelt tudósként hamar rájött, hogy ősi kínai írásjeleket talált rajtuk.
Több évtizedes kutatások indultak ezek mentén, hiszen kiderült, a félig-meddig legendának hitt Sang-dinasztia (i.e.16-11 század) utolsó évszázadainak udvari jósai már használtak lapocka és teknőscsontokat az írások megörökítésére.
Kérdéseket véstek a csontokba (“Jó lesz-e az idő?, Fiú születik-e?, Mitől fáj a király foga?”), majd felhevítették és várták az apró repedéseket rajtuk. Ezekből olvasták ki az istenek válaszát, a jövőt.
Hatalmas szerencse, hogy a legtöbbet egy helyen őriztek, külön vermeket ástak nekik. Az idő múlásával betemették ezeket, Sang fővárosa környékén pedig elfeledkeztek róluk. Később a parasztok innen bányászták a sárkánycsontokat, még az említett gyógyszerészek is innen kapták az alapanyagokat.
Ma már biztosan tudjuk, hogy ezek a ma ismert kínai írásjegyek elődjei, és több, mint 3000 éves.
