A kalózrádió kifejezés nem véletlen, hiszen szó szerint saját hajójuk volt, így sosem tudták bemérni a pontos helyzetüket. A hatóság éveken át kereste őket, miközben tízmillióan hallgatták az adást.

Engedély nélkül szórakoztatták az 1960-as évek közönségét olyan dalokkal és műsorokkal, mely nem fért volna bele az állami rádióállomás műsorrendjébe. Ez volt a dániai Radio Mercur, melyet 1958-ban kezdtek sugározni. Mivel nemzetközi vizeken horgonyzott a hajó, a sajtó kalózrádiónak becézte, de világhírűvé mégsem ők váltak.

Az ötletet átvette a legendás Radio Caroline, akik 1964-től kezdve Nagy-Britannia partjai mellől, egy régi komp fedélzetéről sugározták azokat a dalokat, melyek akkor még „lázító” jellegük miatt kimaradtak a többi adó repertoárjából. A különc műsorvezetők célja is az volt, hogy a szórakozás kedvéért, lazább legyen az állami előírás. Rengetegen megismerték a nevüket, annak ellenére, hogy kevés fizetést kaptak, unatkoztak a hajón és rendszeresen tengeribetegséggel küzdöttek. A történetük ihlette a The Boat That Rocked (Rockhajó) című angol vígjátékot.

Engedély nélkül sugározták az adást, de csak egy 1967-ben írt törvénymódosítás következtében vált a brit jog szerint illegálissá. Ekkor váltottak közönséget, hiszen áthajóztak holland területre, majd dán vizekről sugároztak. Sajnos a legendás MI Amigo hajójuk egy vihar következtében 1980-ban elsüllyedt, így csak 1983-ban tudták folytatni a műsort.

Ideiglenes rádióengedélyt 1990-ben kaptak, így műholdról is fogni lehetett az adást, illetve sugározni kezdték az interneten is. Egészen 2011-ig szólt online, amikor beolvadtak egy nagyobb rádiótársaságba.   

Előző cikkÉrdekességek Abraham Lincoln életéből
Következő cikkAmikor tizenhármat ütött az óra