Élete
Munkássága
Sir Owen Willans Richardson brit fizikus volt, aki 1928-ban elnyerte a fizikai Nobel-díjat „a termo-ionos jelenségekkel kapcsolatos munkájáért, különösen a róla elnevezett törvény felfedezéséért”.
Owen Willans Richadson tanulmányait a Cambridge-i Batley Gimnáziumban és Trinity College-ban végezte, ahol első osztályú kitüntetést szerzett természettudományokból. Ezután 1904-ben szerzett DSc fokozatot a londoni University College-ban.
Az 1900-as diploma megszerzése után a cambridge-i Cavendish Laboratóriumban kezdett kutatni a forró testek elektromos áram kibocsátásával kapcsolatban, majd 1902 októberében a Trinity munkatársa lett. 1901-ben az Arrhenius-egyenlethez hasonló matematikai formával bebizonyította, hogy a fűtött vezetékből származó áram exponenciálisan függ a huzal hőmérsékletétől. Ez Richardson törvényeként vált ismertté.
Richardson 1906 és 1913 között a Princeton Egyetem professzora volt, majd 1914-ben visszatért az Egyesült Királyságba, hogy Wheatstone-i fizikaprofesszor legyen a londoni King’s College-ban, ahol később kutatási igazgatóvá nevezték ki. 1927-ben résztvevője volt az ötödik Solvay Fizikai Konferenciának, amelyre a Nemzetközi Solvay Fizikai Intézetben került sor Belgiumban. 1944-ben nyugdíjba vonult, 1959-ben halt meg. A Brookwood temetőben nyugszik.
