Élete
Munkássága
Adolf Otto Reinhold Windaus német kémikus és biokémikus volt. 1927-ben bejelentette a D-vitamin felfedezését, és 1928-ban megkapta a kémiai Nobel-díjat „a szterinek szerkezetvizsgálata terén elért eredményeiért, valamint e vegyületcsoport vitaminokkal való kapcsolatának vizsgálatáért”.
Iskoláit a berlini Francia Gimnáziumban végezte el, 1895-től először Berlinben tanult orvosnak, majd 1897-ben Freiburgban kémia felé fordult, majd 1899-ben doktorált.
Magánoktató, majd 1906-tól adjunktus Freiburgban 1913-ig, majd rendes professzor Innsbruckban, ahol 1915-ig az alkalmazott orvosi kémia tanszéken volt. Ezután Otto Wallach utódjaként Göttingenbe ment, ahol 1944-es nyugdíjazásáig dolgozott.
1903-ban Freiburgban bemutatott habilitációs dolgozata a koleszterinről címet viselte. További kutatási tevékenysége is a szteroidok kémiájára irányult. 1907-ben W. Vogttal együtt hisztamint szintetizált.
1919-ben Adolf Windausnak sikerült kimutatnia a koleszterin és az epesavak közötti kapcsolatot. Különböző B-komplex és D-csoportú vitaminok kémiai szerkezetét is feltárta, eredményeit szintézisükön keresztül megerősítette. Különösen vitaminkutatásaihoz kapott számos pénzügyi támogatást a Notgemeinschaft der Deutschen Wissenschafttól, majd a Birodalom Kutatási Tanácsától. 1927-ben az amerikai Alfred Fabian Hess-szel folytatott sokéves együttműködés eredményeként bejelentette az ergoszterolból ultraibolya fény hatására előállított anyag (D-vitamin) felfedezését, amely jótékony hatással van az angolkórra.
