Élete
Munkássága
Sir John Douglas Cockcroft brit atomfizikus volt. 1951-ben fizikai Nobel-díjat kapott Ernest T. S. Walton-al megosztva „úttörő munkájukért a mesterségesen gyorsított atomi részecskék által létrehozott atommag átalakítás területén”.
Cockcroft 1914-ben matematikát kezdett tanulni a Manchesteri Egyetemen. 1915-től a királyi tábori tüzérségben szolgált. Szolgálata után visszatért Manchesterbe, és villamosmérnököt tanult. Képzése után a Metropolitan Vickers Electrical Companynál végzett kétéves inasmunkát, majd matematika szakon folytatta tanulmányait, melyet 1924-ben sikeresen teljesített. Ezután a Cavendish Laboratóriumba ment, melynek vezetője Ernest Rutherford volt. 1934-ben átvette a Royal Society Mond Laboratory irányítását Cambridge-ben. 1939-ben a természetfilozófia professzorává nevezték ki és az Ellátási Minisztérium tudományos kutatásokért felelős igazgatóhelyettese lett. Ebben a pozícióban kezdett kutatni a radarral a part menti és a légvédelmi célokra. 1940 őszén részt vett a Tizard-misszióban, amely többek között a magnetront vezette be a radartechnikába, majd kinevezték a Légvédelmi Kutató- és Fejlesztőintézet élére. 1944-ben tagja lett a Kanadai Atomenergia Projektnek, és a Montreal és a Chalk River Laboratories vezetője volt. 1946-ban visszatért Angliába, és a harwelli Atomenergia Kutatóintézet igazgatója, 1954-ben a Brit Atomenergia Ügynökség tudományos tagja lett, 1959-ben pedig csak részmunkaidőben folytatta ezt a szerepet, amikor kinevezték a cambridge-i Churchill College elnökévé.
Cockcroft kezdetben Pjotr Kapizával dolgozott a Cavendish Laboratóriumban erős mágneses mezők és alacsony hőmérsékletek generálásával.
1928-tól ír fizikus kollégájával, Ernest Waltonnal együtt kutatta a protonok gyorsulását. Az első általuk kifejlesztett részecskegyorsítóval (lásd Cockcroft-Walton gyorsító) elsőként demonstrálták a nukleáris reakciók megindulását gyorsított protonokkal bombázott könnyű atommagokban. Ezzel jött létre a magfizika talán legfontosabb kísérleti módszere.
1951-ben Cockcroft és Walton fizikai Nobel-díjat kapott „úttörő munkájukért a mesterségesen gyorsított atomi részecskék által létrehozott atommag átalakítás területén”.
