Élete
Munkássága
Ernest Thomas Sinton Walton ír fizikus volt. 1951-ben fizikai Nobel-díjat kapott John Cockcroft-al megosztva „úttörő munkájukért a mesterségesen gyorsított atomi részecskék által létrehozott atommag átalakítás területén”.
Ernest Walton a belfasti metodista főiskola elvégzése után 1922-ben matematikát és kísérleti fizikát kezdett tanulni a dublini Trinity College-ban, és mindkét tárgyat oklevéllel fejezte be 1926-1927-ben. Ezután kutatói ösztöndíjjal a Cambridge-i Egyetem Cavendish Laboratóriumába ment, amelynek vezetője Ernest Rutherford volt. Miután 1931-ben doktorált, 1934-ig Cambridge-ben maradt, majd visszatért a Trinity College-ba. 1946-ban a természetfilozófia és a kísérleti fizika professzorává nevezték ki.
Walton már Cambridge-ben kutatta az ionok gyorsulását egyenfeszültség segítségével, valamint az elektronok gyorsulását a betatron elven. John Cockcrofttal együtt kifejlesztette a Cockcroft-Walton gyorsítót. Ezzel transzformációkat (nukleáris reakciókat) lehetett kiváltani és kimutatni különféle könnyű atommagok gyors protonokkal történő bombázásával.
1951-ben Ernest Walton és John Cockcroft fizikai Nobel-díjat kapott „úttörő munkájukért a mesterségesen gyorsított atomi részecskék által létrehozott atommag átalakítás területén”.
