A görög mitológia isteneinek ereiben ikhór csordogál, ami megőrizte az ambrózia (a halhatatlanság és az örök fiatalság hordozója) és a nektár tulajdonságait. Homérosz így ír az Iliászban:
…a hőslelkű Tűdeusz fia már nekilendült,
V. 370 skk, ford. Devecseri Gábor)
nékiszökellt hegyes érccel; s gyönge kezén sebet ejtett:
átszakitotta az érckelevéz hegye nyomban a bőrét,
ambrosziás leplén áttört, Khariszok kezemívén,
szép tenyerének szélénél: és isteni vére
folyt, az ikhór, mely nedve a boldog olümposziaknak:
mert kenyeret sosem esznek, fénylő bort sosem isznak,
éppen ezért vérnélküliek, s nevük is: nemenyésző.
A halhatatlanok csodás folyadéka ugyanakkor mérgező is lehet. Egyes források szerint Uranosz és Gaia fiai, a gigászok vére megfertőzte a vizeket. Sztrabón szerint „Leukáig a távolság 50 sztadion; ez a kis város, mutogatnak benne egy büdös forrást. Azt regélik, hogy Héraklész a kampaniai Phlegrában megmarad gigászokat, akiket leuternioszoknak nevezte, elűzte; azok ide menekültek és a föld alá süllyedtek, és az ő vérüktől van a forrásnak ilyen folyása.” (Geographika I. 3. 5., ford. Dr. Földy József)
Apollóniosz Rhódiosz leírásában a titánok második nemzedékéhez tartozó Prométheusz vére volt az egyik összetevője Médeia mérgének. (Argonautica 3, 840 ff.)
Hoffmann Zsuzsanna–T. Horváth Ágnes: Antik toxikológia
Sztabón: Geographika
Apollóniosz Rhodiosz: Argonautica
