Heinrich Otto Wieland

Élete

Született

1877. június 4.

Születési hely

Pforzheim

Elhunyt

1957. augusztus 5.

Halálának helye

Starnberg

Munkássága

Foglalkozása

kémikus

Kitüntetései

Kémiai Nobel-díj (1927)

Heinrich Otto Wieland német vegyész volt. 1927-ben elnyerte a kémiai Nobel-díjat „az epesavak és rokonvegyületek szerkezetének vizsgálatáért”.

Wieland 1901-ben doktorált a müncheni egyetemen. 1904-ben befejezte habilitációját, majd az egyetemen tanított, 1907-től pedig a Boehringer Ingelheim tanácsadója volt. 1914-ben a szerves kémia speciális témáinak egyetemi docense, valamint a müncheni Állami Laboratórium Szerves Osztályának igazgatója lett. 1917 és 1918 között Wieland a (KWI) Kaiser Wilhelm Fizikai Kémiai és Elektrokémiai Intézet szolgálatában dolgozott Dahlemben, majd Fritz Haber vezette a rendes katonai szolgálat alternatívájaként. Ott fegyverkutatással foglalkozott, például új szintetikus útvonalakat talált mustárgázhoz. Nevéhez fűződik az Adamsite első szintézise is.

1913 és 1921 között a müncheni műszaki egyetem professzora volt. Ezután a Freiburgi Egyetemre költözött Ludwig Gattermann utódjaként (a Gattermann híres szakácskönyvéért is felelősséget vállalt). Freiburgban varangyméregekkel és epesavakkal kezdett foglalkozni. A Boehringer Ingelheimmel együttműködve olyan szintetikus alkaloidokon dolgozott, mint a morfin és a sztrichnin.

1925-ben Wieland Richard Willstättert követte a müncheni egyetem kémiaprofesszoraként.

1941-ben Wieland izolálta az alfa-amanitin toxint, amely a világ egyik legmérgezőbb Amanita phalloides gombájának fő hatóanyaga.