Kevesen tudják, hogy a pánsíp elnevezést a görög mitológiában kell keresni. Mi is utána néztünk.
A pásztorok görög istene nem épp szépségéről volt híres a mesék szerint. Pán egy kecskeszarvú, -lábú és -farkú isten volt, aki mégis egy az erényességéről ismert vízi nimfába lett szerelmes, sőt, mindenáron magának akart. Az egyoldalú kapcsolat miatt a szépséges Szürix testvérétől, a források, kutak, patakok istenétől kért segítséget, aki úgy döntött, hogy nádszállá változtatja.
Pán így is felismerte, és mindenáron magával akarta vinni. Mikor magához szorította, majd szomorú sóhajtásaitól a nádszál gyönyörű hangot adott ki, ő levágta és különböző hosszúságú darabokra szabdalta, melyeket később viasszal ragasztott ismét egymáshoz. Így tudhatta maga mellet szerelmét. Ezért nevezik a pánsípot helyenként szürinxnek is, angolul Pan pipe.
Ovidius Átváltozások című művéből származó részletben is erről olvashatunk Devecseri Gábor fordításában.
„és hogy Pan, amikor Syrenxet vélte ölelni, teste helyett a folyó nádját szorította kezével; és hogy amint sóhajt, nádak közt szállva a szellő mint váltotta szavát szellő-susogásu panasszá; és hogy ez édes hang, hogy ez új lelemény megidézte Pant, s „Ez az egyesülés kettőnk közt megmarad!” Agy szólt; és hogy egeyenlőtlen nádszálakat összekötözve lágy viaszával, a lányka nevét vele őrzi örökre.”
