Élete
Munkássága
George Catlett Marshall, Jr. amerikai ötcsillagos tábornok (a hadsereg tábornoka) és államférfiú volt. A második világháború alatt a hadsereg vezérkari főnökeként (CSA) koordinálta a szövetséges hadműveleteket Európában és a csendes-óceáni térségben. A háború befejezése után az Egyesült Államok külügyminisztere és a Marshall-terv megalkotója volt, amiért 1953-ban Nobel-békedíjat, 1959-ben pedig Nagy Károly-díjat kapott. A Marshall-terv, hivatalos nevén European Recovery Program (ERP), történelmileg fontos amerikai gazdaságfejlesztési program volt az európai államok második világháború utáni újjáépítésében. Egyéves hadügyminiszteri szolgálata végén 1951-ben visszavonult a politikától.
Miután középosztálybeli családban nőtt fel, a Virginia Katonai Intézetben képezték ki, majd 1902-ben csatlakozott az amerikai hadsereghez. 1907-ben főhadnagy lett. Az első világháborúig különböző pozíciókat töltött be az USA-ban és a Fülöp-szigeteken. Az első világháború alatt kiképzést és hadműveleteket egyaránt tervezett. 1916-ban századossá, 1917-ben őrnaggyá léptették elő. 1917-ben Franciaországba érkezett, és 1918-tól az amerikai expedíciós erők főhadiszállásán dolgozott. Kulcsszerepet játszott a Verdun melletti Meuse-Argonne offenzíva tervezésében és megszervezésében 1918 őszén. 1919-ben John J. Pershing, az Egyesült Államok hadseregének akkori tábornoka helyettese lett. 1920 és 1924 között különböző beosztásokban dolgozott az amerikai hadseregben, elsősorban a modern gépesített hadviselés kiképzésére és oktatására összpontosított. 1924 és 1927 között Tiencsinben (Kína) állomásozott, majd a georgiai Fort Benning gyalogsági iskolájában tanított. 1923-ban alezredessé, 1933-ban ezredessé, 1936-ban dandártábornokká léptették elő.
Franklin D. Roosevelt elnök 1939-ben négycsillagos tábornokká léptette elő a vezérőrnagyot, és a hadsereg vezérkari főnökévé nevezte ki, amelyet a háború végéig töltött be. Marshall megreformálta az amerikai hadsereget és előkészítette a háborúra. Írt egy dokumentumot, amely a szövetségesek összes európai műveletének központi stratégiája lesz. Marshall Dwight D. Eisenhowert a Szövetséges Expedíciós Erők legfelsőbb parancsnokává tette, és megtervezte a Roundup hadműveletet, amely az Overlord hadművelet, a normandiai invázió előfutára volt. A második világháború alatt Marshall koordinálta az összes szövetséges hadműveletet Európában és a csendes-óceáni térségben. Winston Churchill „a szövetségesek győzelmének szervezőjének” nevezte, és 1943-ban a Time magazinban az év emberének választották.
1944. december 16-án 5 csillagos tábornokká nevezték ki.
A háború befejezése után Kínába küldték, hogy a kínai polgárháborúban tűzszünetről tárgyaljon. Ez a küldetés sikertelen volt és Marshallt 1947-ben visszahívták az Egyesült Államokba.
Marshall 1945-ben nyugdíjba vonult, és 1947-ben az Egyesült Államok külügyminisztere lett Harry S. Truman elnök alatt. 1947. június 5-én egy beszédében felvázolta az Egyesült Államok kormányának európai helyreállítási programját, amelynek célja Európa helyreállítása. Ez a terv később Marshall-terv néven vált ismertté. A Time magazin 1947-ben másodszor is az év emberének választotta, 1953-ban pedig Nobel-békedíjat kapott a Marshall-tervért.
1949-ben nyugdíjba vonult a külügyminisztériumtól, és az Amerikai Vöröskereszt elnöke lett. 1950-ben kinevezték védelmi miniszternek, de 1951. szeptember 12-én végleg visszavonult a politikától, miután Joseph McCarthy szenátor (aki úgy gondolta, hogy a nevét viselő McCarthy-korszakban sok helyen kommunisták dolgoztak) árulóként és „a kommunisták világuralom felé vezető útjának segítőjeként” gyanúsította és gyalázta. Utóda védelmi miniszterként Robert A. Lovett lett.
Marshall 1959-ben halt meg a Walter Reed katonai kórházban Washingtonban és az Arlington Nemzeti Temetőben temették el.
