A szibariták táncoló lovai és a végzet

Nem csupán Szodoma és Gomorra bűnös lakóit érte utol végzetük, hanem az ókori Szübarisz élvhajhász polgárait is. (Manapság is használatos a szibarita szó a puhány, élvezeteknek hódoló ember szinonimájaként.) Az anekdota szerint a város kereskedői annyira elmerültek a gyönyörhajhászásban, hogy végül díjat tűztek ki annak, aki a kéj új formáját találja ki. A városban nem volt kakas, mert a lustasághoz szokott polgárokat kora hajnalban felkukorékolná, így jártak a zajos mesterséget űző iparosok – lakatosok, ácsok – is. Állítólag egy helyi lakos egyszer izzadni kezdett egy fát aprító rabszolga láttán. A Szminiridésznek hívott szibarita arról kesergett egy reggel, hogy nem tudott aludni éjszaka, mert a rózsaszirmokkal teleszórt ágyában egyetlen szirom összegyűrődött… A monda szerint a városlakók muzsika- (pontosabban trombita-)szóra tanították táncolni a lovaikat – ami végül a vesztüket okozta. Történt ugyanis, hogy az ellenséges krotóniak tudomást szereztek erről, így a következő csatába zenekísérettel vonultak, a szibariták lovai azonban táncra perdültek – így természetesen elvesztették az ütközetet. A győztesek Kr. e. 508-ban feldúlták és elpusztították Szübarisz városát.

Ajánlott olvasmány:
Athenaiosz: Lakomázó bölcsek

Előző cikkKevés kellett, hogy orosz zászló álljon a holdon!
Következő cikkCsaknem hét évig tartott a leghosszabb adásszünet