A sub rosa (titokban, bizalmasan) kifejezés gyakorlatilag a görög mitológia egyik „tévedése”. A kifejezés eredetét úgy magyarázzák, hogy a rózsa az ókorban a hallgatás, a titoktartás jelképe volt, ezért is adott egy szép rózsát Ámor a hallgatás istenének, Harpokratésznek azért, hogy az ne árulja el Vénusz istennő különféle cselekedeteit és beszélgetéseit. Harpokratész (képünkön) eredetileg a gyermek Hórusz, egyiptomi isten, Ozirisz és Ízisz fia. Hieroglifajele az ujjait a szájához emelő gyermek, amit a titkot jelző gesztusként értelmeztak tévesen a görög mitológiában, így vált Harpokratész a csend és titkok istenévé.
A rózsát a kereszténység elterjedésével gyakran vésték gyóntatószékekre (a gyónási titkot jelezve), de számos étkezőhelyiség mennyezetére is felfestették, sőt, sok középkori várban és kastélyban építettek úgynevezett sub rosa-termeket, például Sárospatakon is – egy legenda szerint a Wesselény-féle összeesküvés során a később kivégzett főurak, Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc egyenesen ebben a teremben szövögették titkos felkelésüket I. Lipót király ellen.
