Chicago közkeletű megnevezése – a Chi-town szleng mellett – A szelek városa, melyből arra asszociálhatunk, hogy Chicagoban a megszokottnál többet vagy erősebben fúj a szél. Ezért is meglepő, hogy A szelek városában egyáltalán nincs kiemelkedő légmozgás. A város egy régmúltra visszanyúló gúnynevet alakított át büszeke becenévnek.
Chicago teljesen átlagos a meteorológiai adatokat tekintve az amerikai nagyvárosok között, a 250 legnépesebb város közül a 74. helyen áll, ha a szeles napok számát tekintjük a rangsornak. Ebből is sejthetjük, hogy a windy city kifejezésnek nem sok köze lehetett az időjáráshoz. Barry Popik, a városnevekre specializálódott etimológus megfejtése egy 1858-ban megjelent újságban, a Chicago Tribuneben szereplő cikkre alapul. A cikk maga a rendfenntartó erők kritikája, de érinti az ekkor Chicagoban összpontosult nyugati terjeszkedésben érdekelt befektetőket, bankárokat, iparmágnásokat, bányászattal és vasútépítéssel foglalkozó családokat, akik ekkor Chicago elitjének számítottak. A nagyváros mellett a környező területen is terjedőben volt az a nézet, hogy Chicagoban nincs hagyományos értelemben vett kulturális élet, csak felfuvalkodott – azaz full of hot air – emberek zsákmányolják ki a szegényebbeket. A szelek városa az utóbbi ennek a kifejezésnek a párjaként jelent meg.
Széljegyzet
A környéket benépesítő potawatomi indiánok a város mai területén fekvő mocsaras területeket saját nyelvükön „Checagou”-nak (fokhagyma, vad hagyma) nevezték, az ide érkező európai telepesek ezt a szót használták az itt futó folyóra is, de kezdetben még „Chetagu”-nak vagy „Shikago”-nak írták, a jelenlegi írásmód csak a város alapításakor rögzült.
A gúnynév átértelmezését a nagy sikerű 1893-as, Chicagoban – mely már a harmadik legnépesebb amerikai város – megrendezett világkiállítás után tudták elérni.
