Élete
Munkássága
Erik Axel Karlfeldt svéd költő volt, akinek erősen szimbolista, regionalizmusnak álcázott költészete nagyon népszerű volt. 1931-ben posztumusz elnyerte az irodalmi Nobel-díjat „költői életművéért”, miután Nathan Söderblom, a Svéd Akadémia tagja jelölte. Karlfeldtnek már 1919-ben felajánlották a díjat, de mivel ő volt a díjat odaítélő Svéd Akadémia állandó titkára, ezért nem volt hajlandó elfogadni azt.
Eredetileg Erik Axel Erikssonnak hívták, 1889-ben vette fel új nevét, mert el akart távolodni apjától, akit büntetőjogilag elítélték. Az Uppsalai Egyetemen tanult, egyúttal több helyen tanított iskolában, többek között a Djursholms samskolában Stockholm külvárosában, Djursholmban és egy felnőttiskolában. Tanulmányai befejezése után öt évig a stockholmi Svéd Királyi Könyvtárban dolgozott.
1904-ben Karlfeldtet a Svéd Akadémia tagjává választották. 1905-ben az akadémia Nobel-intézetének, 1907-ben pedig a Nobel-bizottság tagjává választották. 1912-ben az akadémia állandó titkárává választották, ezt a pozíciót haláláig töltötte be.
Az Uppsalai Egyetem, Karlfeldt alma materje 1917-ben a Doctor honoris causae címet adományozta neki.
Erik Axel Karlfeldt hörghurutban halt meg Stockholmban 1931. április 8-án. Ekkor Svédország legnépszerűbb költőjének számított.
1931 októberében Karlfeld irodalmi Nobel-díjat kapott. A mai napig ő az egyetlen irodalmi Nobel-díjas, akinek posztumusz ítéltek oda. A posztumusz díj kritikát váltott ki, de nem mondott ellent a Nobel Alapítvány alapszabályának, mert Nathan Söderblom jelölése már Karlfeldt halála előtt megtörtént.
Karlfeldtet élete során többször is jelölték Nobel-díjra, először 1918-ban. Mivel azonban ő maga is tagja volt a bizottságnak, mindig megtagadta a megtiszteltetést. Halála előtt azonban már bejelentette lemondását, így aggodalmának alapja már nem volt. A zsűri ezért úgy döntött, hogy tiszteletben tartja a Nobel-békedíjas Söderblom kívánságát, aki szintén 1931 júliusában halt meg.
