Az antik Görögországban nagy megbecsülés övezte a halottakat, így talán nem is annyira meglepő, hogy már több mint kétezer éve tartottak ünnepeket az elhunytak tiszteletére – így nem csupán a mai világban volt nagy esemény a halottak napja. Ilyen volt a Geneszia elnevezésű athéni (állami) ünnep, amit mindig Boédromión hónap (ősszel, nagyjából október) ötödik napján rendeztek. Eredetileg egy-egy család emlékezett meg szűk körben, nemzeti ünneppé Szolón, a híres törvényhozó tette. Gyakorlatilag hasonlóan zajlott, mint a brit Remembrance Day vagy az egyesült államokbeli Memorial Day, amikor az athéni állami megemlékezett halottairól, főleg a hősi halottakról. Az ünnep részleteiről ugyan nem sokat tudni (egyelőre), de az valószínűsíthető, hogy szerves része volt az italáldozat is. Mindenesetre a hősi halottak (például a Marathónnál elesettek) emlékére zajló kultikus ünnepektől eltekintve a Geneszia lehetett az egyetlen közösségi ünnep, amit csakis a halottak tiszteletére rendeztek.
A Geneszia ugyanakkor kicsiny ünnepnek számított a három napon át tartó, Anthesztéria elnevezésű ünnepségsorozathoz képest, amit Dionüszosz tiszteletére tartottak. A három napból a második és (főleg) a harmadik a halottakról szólt. A Genesziával ellentétben, ahol a cél a halottaknak való tiszteletadás, ezen alkalommal az elhunytak megbékítése volt az elsődleges szempont. A tavaszi Anthesztérión hónap 11. és 13. napja között zajló ünnepnek három része volt: a Pithoigia (Hordónyitás, vagy a kancsónyitás napja), a Khoész (Kannák ünnepe, vagy a boroskancsó napja) és a Khütrai (az urnák [vagy csuprok]napja). Az elsőn kóstolták meg az újbort és áldoztak belőle Dionüszosznak. A második nap volt a fő attrakció, végigvonultak a városon és különböző áldozatokat mutattak be az istennek, este pedig óriási mulatság kezdődött a lakásokban. A görögök szerint ezen a napon a halottak szellemei lepik el az utcákat, ezért különböző szertartásokkal igyekeztek elűzni azokat – mert az élőket el kell választani a holtaktól. Azért, hogy ne szennyeződjenek be és ne érintkezzenek a szellemekkel, minden bolt és templom zárva tartott. Mindenki a saját otthonában maradt, szurokkal kenték be az ajtók széleit, hogy ha a szellemek be akarnának menni a lakásba, akkor beleragadjanak (vagy más értelmezésben: átható szaga elriasztja a szellemeket), és galagonyalevelet rágtak, aminek egyfajta védekező hatást tulajdonítottak (úgy, mint a későbbi folklórban a fokhagymának a vámpírok ellen).
A Khütrai napján minden egyes család rituális ételáldozatot mutatott be elhunyt szeretteinek, este a család feje végigjárta a ház helyiségeit, hogy kiáltozásával elzavarja a szellemeket. Az Anthesztéria hasonlíthatott korunk halloweenbulijaihoz: ezen az éjszakán szellemek bolyongtak az emberek között. Az egyelőre nem egyértelmű, hogy a szellemek hogyan és miért kóboroltak a földön, azt viszont tudni, hogy a mítoszbeli szűz, Érigoné szellemének biztosan mutattak be ételáldozatot, hiszen ő volt az, aki felakasztotta magát, miután apja, Ikariosz meghalt, mert Dionüszosz megmérgezte borral. (Bár egy másik verzió szerint Dionüszosz ajándékozta meg Attikában járva az Ikariosz nevű parasztot egy szőlővesszővel [aki így az első szőlősgazda lett, aki elsőként készített bort], a szerencsétlen embert azonban a bortól lerészegedett társai megölték, mert azt hitték, hogy megmérgezte őket – ezért leánya, Érigoné bánatában felakasztotta magát.)
Ajánlott olvasmányok:
Debbie Felton: A halottak szerepe a görög vallásban és mitológiában
Görög művelődéstörténet (Szerk. Németh Gy.–Ritoók Zs.–Sarkady J.–Szilágyi J. Gy.)
Apollodórosz: Mitológia
Nonnosz: Dionüsziaka
Eratoszthenész: Erigoné
Eratoszthenész, a matematikus költő
Ónodi Ágnes: Ókori ünnepek, melyek az idők során karneváli ünnepséggé alakultak
Jane Ellen Harrison: The Anthesteria: the Ritual of Ghosts and Spirits. Prolegomena to the study of Greek religion
