Oskar Kokoschka osztrák festő hosszú és extravagáns életében viszonylag rövid, de annál jelentősebb szerepet töltött be a neves zeneszerző és karmester, Gustav Mahler özvegye. Alma Mahler annyira megigézte a piktort, hogy pár éves kapcsolatuk lezárulta után Kokoschka ember nagyságú, teljesen élethű babát készíttetett, hogy szerelme állandóan vele legyen. A baba elkészítésével Hermine Moos müncheni festőt és babakészítőt bízta meg, s rövid instrukciókkal, rajzokkal és olajvázlatokkal teli leveleket küldött neki, hogy miként nézzen ki a baba. Például: „Tegnap elküldtem Önnek egy életnagyságú rajzot a szerelmemről, és kérem, másolja ezt le a legelővigyázatosabban, és alakítsa át a valósággá. Fordítson különös figyelmet a fej és a nyak méretére, a bordára, a farra és a végtagokra. Vegye figyelembe a test körvonalait is. A belső réteghez használjon finom, göndör lószőrt; ehhez vásárolnia kell majd egy régi bútort; ezt követően fertőtlenítse is le a lószőröket. Ezután egy gyapjúval töltött tasakot használjon a mellek kialakításához.” Pár hónappal később pedig ezt írta: „Nyitható a szája? Belül megtalálhatók a nyelv és a fogak? Remélem így lesz.”
Fél év alatt el is készült a mű, s bár Kokoschka mégsem nem volt teljesen megelégedve az eredménnyel, a baba egy ideig életének állandó „múzsája” lett; olyannyira, hogy több festményt is készített róla, többször elvitte magával az operába és gyakran korzóztak a bécsi utcákon is.
De – mint majdnem minden szerelemnek – vége lett ennek a különös vonzalomnak, méghozzá elég viharos vége: részegen vörösborost vágott a baba fejéhez, ami le is szakadt, majd a szemétben végezte az egykori „szerelem”. (A babát újraalkották, a replika azóta kiállítási tárgyként tekinthető meg.)
