Filmes karrierje kezdetén még rettenetesen jellegtelennek találták a rendezők, de a nézők többet láttak benne.
Igaz, kezdetben nem készült filmes karrierre, sőt. Az olasz Marcello Vincenzo Domenico Mastroianni (1924-1996) egy asztalos családba született, ahol apjától a műszaki rajzolást sajátította el.
Húszas éveiben, a második világháború végén a németek elfogták, és egy észak-németországi koncentrációs táborba hurcolták. Onnan szerencsére sikerült megszöknie, és egészen Velencéig jutott. Ott egy segítő honfitársa bújtatta a padláson a háború végéig.
Innen egyenesen Rómába utazott, ahol éles észjárása miatt könyvelőként tudott elhelyezkedni. Egy városi filmes cégnél talált munkát, de a kamera elé senki sem engedte.
Az itt megszerzett pénzét egyetemi tanulmányaira fordította, hiszen közben közgazdasági és építészeti szakon volt hallgató. Az iskolában volt csak lehetősége színpadra lépni, a benne rejlő művész pedig itt bontakozott ki. Itt ismerte meg Luchino Viscontit, aki kisebb filmek rendezésével foglalkozott. Kisebb szerepekre kérte fel, majd bemutatta egy ismertebb rendezőnek, aki megváltoztatta az életét.
Frederico Fellini főszerepet ajánlott a diáknak, aki élt is a lehetőséggel. Egyből a legendás, Az édes élet című filmben találta magát, amivel egy világ ismerte meg. Igaz, a rendező többször is azt nyilatkozata, hogy direkt egy jellegtelen, teljesen hétköznapi embert keresett a szerepre.
A nézők és a kritikusok viszont a megtestesül olasz férfit, a “latin szeretőt” látták benne, ami karrierjét végig elkísérte. Több, mint 150 filmben kapott szerepet élete során.
