1497. novemberében a portugál hajósnak az első európaiként sikerült eljutnia az Atlanti-óceánról az Indiai-óceánra. Hat nap alatt kerülte meg a Jóreménység fokát társaival, csodával határos módon küzdöttek meg a sziklás déli afrikai parton dúló viharokkal.
Vasco da Gama és társai 1497 július 8-án indultak vitorláshajóikkal az expedícióra Lisszabonból. A portugál király parancsára 168 tengerész kelt útra négy hajóval, azzal a küldtéssel, hogy a mesésen gazdag India irányába megnyissák az utat. A küldetést teljesítették, 55 tengerész és két hajó érkezett vissza.
Bartolomeu Dias 1488-ban felfedezte az általa Viharok fokának nevezett földrészt, melyet ha sikerül megkerülni, el tudják érni az Indiai-óceánt. II. János király keresztelte át a Jóreménység fokára, aki azonban már nem élhette meg, hogy bizakodása, India elérése valóra váljon.
Az első fehér emberek a portugál tengerészek voltak a földrészen és találkoztak a khoi bennszülöttekkel. Az angol Sir Francis Drake I. Erzsébet királynő megbízásából vitorlázta körül a Jóreménység fokát, kerülte meg a Földet. Tél volt, az időjárás nyugodt, a táj békés. Sir Francis Drake naplóbejegyzésében ez áll: „ez a fok a legméltóságteljesebb dolog, amit az egész Földön láttak”.
A 17. század során az útvonalat kereskedésre használták az angolok, a hollandok, a dánok és a francia hajók is vízkészletüket feltöltésére és friss élelem reményében. A Jóreménység fokán a hollandok 1652-ben bázist építettek, megalapították Fokvárost.
