A XV. század elején, amikor a spanyol hódítók uralmuk alá kezdték hajtani az Újvilág lakóit, megdöbbenve konstatálták, ahogy az aztékok dárdái átütik a páncélzatukat. A manapság már különböző (célba)dobóversenyeken is használt hajítófegyver az atlatl, amit az ősemberek már Kr. e. mintegy 23 ezer évvel alkalmaztak vadászataik során.
A több mint félméteres, kemény fából készült eszköz végén egy karom található, amelybe jól illeszthető egy csaknem két méter hosszú, rugalmas dárda. A gyakorlottabb dobók több mint száz kilométer/órás sebességre képesek felgyorsítani a dárdát. Hatékonysága elképesztő, így nem meglepő, hogy sokak szerint nagy szerepet játszott néhány ősi állat, például a gyapjas mamut kihalásában.
