Az ördög ügyvédje (advocatus diaboli) kifejezést gyakorlatilag mindenki ismeri, ám azt talán kevesen, hogy milyen funkciót tölt be a római katolikus egyház szervezetén belül. A hivatalosan promotor fidei (’a hit előzmozdítója’) néven tevékenykedő egyházjogi tudós a szentté (canonisatio) és boldoggá avatási (beatificatio) procedúra során összegyűjti és előterjeszti azokat a tényeket, információkat, amelyek gátolhatják az adott személy szentté vagy boldoggá nyilvánítását, egyben cáfolják a jelöltnek tulajdonított csodatételeket. (Az ő vitaellenfele isten ügyvédje [advocatus Dei]), aki épp a szentté vagy boldoggá avatni szándékozott személy melletti érveket sorakoztatja fel.) Voltaképpen az ördög ügyvédje az a személy, aki megakadályozza, hogy alkalmatlan, hiteltelen, nem megfelelő életű személy szentté avatásával csorbuljon az egyház hitel(esség)e.
Érdekes módon II. János Pál pápa nagyban korlátozta a funkciót betöltő tudós szerepkörét, így regnálása alatt jelentősen megugrott a szentté és boldoggá avatott személyek száma. A XX. század folyamán II. János Pál megválasztásáig 98 szentté avatásra került sor, míg a lengyel egyházfő pápasága idején mintegy félezer személyt avattak szentté és több mint ezerháromszázat boldoggá. (A boldoggá avatás gyakorlatilag a szentté avatást megelőző lépés, vagyis magának a szentté avatási eljárásnak kötelező, közbeeső mozzanata. A különbség annyi, hogy a boldoggá avatás során az egyház megengedi az illető tiszteletét egy adott közösség [egyházmegye, szerzetesrend] számára, a szentté avatás során pedig az egész egyház számára elrendeli hivatalos tiszteletét.)
