Valóban maradtak feljegyzések, melyek szerint boszorkányság vádjával végeztek emberekkel, de ezzel sokszor férfiakat is megvádoltak, bizonyos esetekben pedig a politikai ellenfelek eltávolítását szolgálta.

Helyenként pogány babonaságnak számított mikor azt állították, hogy természetfeletti képességekkel rendelkezik és éjszakánként a seprűnyélen repül valaki, mondván, hogy csodalények nem léteznek. Máshol pedig már külön boszorkányüldözést is indítottak, de ekkor sem feltétlenül az illető munkája adott okot, inkább az egyház elleni tevékenység.

Ha valami boszorkány találtatik, vigyék a birák törvénye szerint az egyház eleibe és bizzák a papra, hogy bőjtöltesse és oktassa hitben: bőjtölés után pedig menjen haza

Szent István király dekrétomainak második könyve

Úgy tartották, hogy akik nem hisznek, azok a Sátán hívei. A filmekben látott jelenetek leginkább az 1500-as és 1600-as években történtek, akkoriban ugyanis a tömeg által meg nem értett furcsaságok dühöt, félelmet generáltak, ekkor címkézték meg még a gyógynövényekből gyógyszert készítőket is boszorkánynak. Ezt az egyház is kihasználta.
Magyarországon nagyon kevés leírást olvasni erről, Könyves Kálmán elhíresült könyvében is csak annyi szerepel, hogy róluk szó se essék. Efféle eljárásokat, emberi életeket követelő döntéseket Mária Terézia tiltott be hazánkban 1765-ben.

Mindezek után még két híres boszorkányper történt. 1782-ben Svájcban Anna Göldi állt a bírók elé ezzel a váddal, majd 1811-ben porosz földön Barbara Zdunk került hasonló helyzetbe. Mindkettőjüket kivégezték „kuruzslás” vádjával, mely akkoriban már egyáltalán nem tartozott a hétköznapi dolgok közé, így hamar szóbeszéd lett. Göldi és Zdunk asszonyok voltak az utolsó kivégzett „boszorkányok”.