Egy többszáz éves hagyomány, mely utoljára XXIII. János pápa halálakor lett megtartva, vagyis 1963-ban ellenőrizték utoljára kalapáccsal, hogy valóban elhunyt a pápa.
Ennek elvégzését a camerlengora, más néven a bíboros kamarásra, az Apostoli Kamara élén álló képviselőre bízták. Ő az a személy, aki irányítja az egyházat a következő pápa megválasztásáig. Külön kap egy bársonnyal borított jogart, és felügyeli a konklávét.
Ő igazolhatja, hogy valóban távozott a szent egyházfő, ugyanis volt már, hogy élve temettek el embert felszínes vizsgálatok után. Egy legenda szerint hasonlóan járt az ismert spirituális szerző is, Kempis Tamás.
Maga a ceremónia az orvosi diagnózis után történik. Egy kicsi, szertartásos kalapáccsal háromszor fejbe kell koppintani az elhunytat, majd keresztnevét anyanyelvén kell kiáltani. Ha ezek után sem nyitja szemeit, kijelentheti, “a pápa meghalt”. Lehúzzák szertartási gyűrűjét és összetörik a hivatalos pecséttel együtt. Gyakran ezt is a kalapáccsal, mely ébenfából és aranyozott ezüstből készült. (Mérete: 22x9x2 cm)
Sokáig fennállt az élve eltemetés veszélye, így nagy múltú hagyománnyá nőtte ki magát ez az eljárás.
